A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

2. szekció: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - dr. Kozák Péter, ATIKÖVIZIG: Duna-Tisza közi Homokhátság vízpótlási lehetőségei

Szintén a Domaszéki főcsatornán található az az átemelő, amely Q=1 m

3

/s kapacitással 4,80 m-t emeli a vizet. Ez az átemelő a vízpótlási útvonal 26+000 cskm szelvényében található. A vízpótlási útvonal 27+200 cskm szelvényéből a víz a Lódrilaposi csatornába kerül, innen pedig 29+500 cskm szelvénytől a 31+700 cskm szelvényig egy új csatornaszakasz kerül megépítésre. Innen a víz a Jámborkai csatornán folytatja útját, majd a Jámborkai csatornát elhagyva nyomócső továbbítja az átemelt vizet, mely biztosítja a kapcsolatot a Halászka csatorna és a Széksóstói főcsatorna között. A nyomócsővel biztosítható, hogy a Zakányszék, Mórahalom és Domaszék közötti területen megjelenő öntözési igények kielégítése a térség felszíni vízelvezető csatornáiba történő vízbetáplálás megvalósításával. A teljes rendszer kiépítését a rendelkezésre források ütemezhető felhasználása érdekében három ütemre bontottuk. A rendszer elemeit és a megvalósítás javasolt ütemezését az 1. ábra szemlélteti. A vizsgálati területen a beavatkozás elsődleges céljaként a vízhiányok mérséklése került megállapításra. Öntözési célú fejlesztések nem képezik a beruházás elsődleges célját, az ilyen fejlesztések csak a beruházás járulékos hatásaiként valósíthatóak meg. 2. vizsgálati terület: Kecskemét-tiszaalpári mintaterület A projekt célkitűzése, hogy a Duna – Tisza közi Homokhátság keleti lejtőjén bekövetkezett kedvezőtlen vízgazdálkodási változások következményeit mérsékelje. A célkitűzés összhangban van a Víz Keretirányelv (2000/60EK) célkitűzéseivel

1

. A térségben jelentkező problémák a közvetlenül hozzáférhető felszíni és felszín alatti készletekben bekövetkezett szignifikáns csökkenésre vezethetők vissza. A térségben a felszíni természetes eredetű lefolyások folyamatos csökkenése következett be az 1980-as évektől kezdődően. A természeti környezeti elemekben a vízhiányok tartós jelenlétének és az aszályok egyre súlyosabb következményeinek hatására a korábbi vizes élőhelyek területei jelentősen lecsökkentek, a felszíni növénytakaró összetétele megváltozott – szárazságtűrő fajok dominanciája érvényesült. Az épített – agrár környezeti elemekben a vízkészletek csökkenése miatt az öntözővíz igény megnövekedése jelentkezett, majd részben a kedvezőtlen gazdasági háttér miatt is a mezőgazdasági termelés csökkenése következett be. A témában elvégzett vizsgálatok alapján a vízkészletekben bekövetkezett változások okai alapvetően klimatikus eredetűek, de a helyi vízkészletek megőrzésével, a lefolyások mérséklésével a bekövetkezett kedvezőtlen tendenciák ellensúlyozhatók. Ehhez rendelkezésre álló hasznosítható természetes vízkészletek megőrzésén túlmutatóan a vízgyűjtőkön keletkező tisztított használtvizek megőrzése nyújt lehetőségeket. A felszíni vízkészletek megőrzésével elsődlegesen a vízhiány csökkentését tervezzük megvalósítani, másrészt a biodiverzitás növelését. Ahhoz azonban, hogy a természetvédelmi értékek fenntartható fejlődését biztosítani tudjuk, nem csak a mennyiségi, hanem a minőségi követelményekre is tekintettel kell lenni. A területen található vizes élőhelyek szikes jellegének megőrzése érdekében a többlet tápanyag terhelés bevitelének elkerülése elsődleges. Így az ilyen jellegű területeken a tisztított vizek kizárólagos felhasználása kerülendő. Ebből a célból a minta területtel határos Tisza folyó szabad vízkészletére alapozott vízpótló rendszer került bele a kidolgozott intézkedési csoportba. 1 A projekt célkitűzéseinek és a VKI elvárásainak összhangjával a 3. fejezet foglalkozik részletesen.