A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
2. szekció: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - Gyirán István, ADUKÖVIZIG: A Duna-Tisza közi Homokhátság vízgazdálkodásának fenntartható fejlesztése
felső sarkába. A fennmaradó 15-20 m 3 / s pedig – a KÖF kisebb mértékű rekonstrukcióját követően – tovább vezethető mintegy 27 km-en keresztül, és Fülöpszállásnál bevezethető a Duna-völgyi-tóba. A KÖF alsó 19 km-es szakaszát a tó mintegy megszűnteti azáltal, hogy magába foglalja. Ugyancsak ilyen okból megszűnik a Duna-völgyi-főcsatorna 35+000 – 100+000 cskm szelvények közötti szakasza, illetve az I. övcsatorna, V. csatorna, CsornaFoktői-csatorna és a Sárközi-II. csatorna tározókkal érintett szakasza. A tározók kialakításával egyidejűleg megváltozik a Homokhátságról lefutó csatornák befogadója is. Ahol természetes vízszéllel csatlakozik a tározó a hátsághoz, ott a befogadó közvetlenül a tó lehet, de a töltéssel körülzárt területekről lefolyó víz valószínűleg csak szivattyúsan emelhető befogadóba. A hátságról lefutó csatornarendszer befogadóhoz csatlakozó szakaszait át kell alakítani úgy, hogy a kizárólag szivattyúsan belvízmentesíthető terület minimális legyen. A Duna-völgyi-tó 94,0 m feletti víztömegével számolva az erőmű, az RSD-ből való kivezetés nélkül is, több mint. 2 hónapig üzemeltethető lenne. A torkolati vízerőmű és az Őrjegi-tó közötti 35 km-es, jelenleg 16 m 3 /s kapacitású DVCS szakaszt több mint duplájára (34 m 3 /s) kell növelni. Az így kialakított vízrendszerrel előállítható potenciális vízenergia a DVCS torkolatánál: E p = m * g * h = 34m 3 * 1000kg/m 3 * 9,81m/s 2 * 5,07m = 1,69 MJ Folyamatos vízsugár mellett, 0,8 hatásfokkal előállítható teljesítmény: P t = 1,69 * 0,8 = 1,35 MJ/s = 1,35 MW A talajvíz visszapótlását követően ez az elektromos teljesítmény öntözési idényen kívül teljes mértékben, öntözési idényben pedig részlegesen más célra szabadon felhasználható, értékesíthető. V. Környezet- és természetvédelem: A nagy tömegű vízátvezetésnek legfőbb káros következménye, a vízpótlással érintett talajok másodlagos elszikesedése lehet. Dr. Bidló András: Talajvédelem c. egyetemi tananyag prezentációja 1 szerint, az 500 mg/l-nél kisebb összes sótartalmú víz, – ha a nátrium százalék nem éri el a 35 - 40%-ot, illetve a fenolftalein lúgosság a 10 mval/l-t –, öntözésre minden esetben használható. A Duna vízminőségét Bajánál illetve a Sajó vízminőségét Sajópüspökinél rendszeresen vizsgálják, a 2005-2006 évi adatok szerint ezek a feltételek teljesülnek, vagyis mindkét víz öntözésre minden esetben használható. Megjegyezzük, hogy a Tassi vízkivételre települt DVCSKiskunsági Öntözőrendszer már több mint négy évtizede üzemel, jelenleg is évente 6-14 millió m 3 közötti vízmennyiséget öntöznek ki 8-12 ezer ha területen, de ezzel összefüggő szikesedésről még nem voltak jelzések. A Duna-völgyi tározókkal érintett terület jelentős része a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság kezelésben lévő természetvédelmi terület. Amint jeleztük, ebben a dolgozatban csak a 1 http://www.nyme.hu/fileadmin/dokumentumok/emk/novenytan/termohelyismeret/kmh/Viztelenites.pdf 16
