A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
2. szekció: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - Gyirán István, ADUKÖVIZIG: A Duna-Tisza közi Homokhátság vízgazdálkodásának fenntartható fejlesztése
Energetikai szakemberek szerint a korszerű turbinák akár 90%-nál magasabb hatásfokkal is képesek a mozgó víz potenciális energiáját elektromos energiává alakítani, de a biztonság kedvéért ennél, és a másik két energiaátalakításnál is 80% hatásfokkal számolunk. Ennek megfelelően a potenciális vízenergiából vízemelésre fordítható tényleges energia E t = E p *0,8*0,8*0,8 = 0,512 E p . Tehát gyakorlatilag a vízerőműnél előállítható potenciális energiának durván a fele fordítható vízemelésre, pontosabban vízmozgatásra, mely becslés magában foglalja a szélsőséghez közeli dunai vízállások során bekövetkező veszteséget is. Tudniillik az erőmű sem az LNV-hez, sem az LKV-hoz közeli vízállást nem hasznosítja, egyrészt technológiai okok miatt, másrészt azok tartóssága oly csekély, hogy nem érdemes a turbinákat abba a tartományba kiépíteni. Vagyis a vízerőműnél ∆h p (m) magasságból lezúduló Q p (m 3 / s ) vízhozam, és a ∆h t (m) magasságba emelhető Q t (m 3 / s ) vízhozam között az elméletei összefüggés a következő: Q p *∆h p *0,5 = Q t *∆h t Természetesen a gyakorlatban a ∆h t a vízszállítás során fellépő hosszmenti veszteséggel csökkeni fog. A helyi veszteségeket – a nagy szállítási távolság miatt – nem vesszük figyelembe. A vízpótlás teljesítmény-igényének meghatározása: A vízhiány pótlására felemelt vizet csak annyival célszerű magasabbra emelni (vertikális mozgatás) a pótlás helyénél, amennyi magasságkülönbség az adott tengerszint feletti magasság környezetében a vízszétosztáshoz szükséges (horizontális mozgatás). E tanulmány keretében a 10 m-es rétegvonalakhoz tartozó vízhiányokat vizsgáljuk, mintegy 10 m-es teraszokra osztva a térséget, megengedve azt nagyvonalúságot, hogy a nagy energiával a terasz felső szintjére felemelt víz 10 m magasságveszteséggel jusson el az aktuális réteg alsó szintjére. (5. ábra) Feltételezzük, hogy a nyomócsőtől két irányban, a rétegvonallal közel párhuzamosan szikkasztóárkok indulnak és veszik körbe a az aktuális teraszt. Helyenként szükség is van jelentős geodéziai magasságra, mert ahhoz, hogy a felemelés pontjától eljusson a víz például Kiskunhalas, Tompa, Mélykút környékére, hosszú utat kell a csatornában megtennie. A beszivárogtatást végző övcsatornák később öntözővíz szétosztására szolgálnának. 11
