A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

13. szekció: Alkalmazott hidrológia - dr. Kovács Péter, KDV-KÖVIZIG: Vízjárástípusok és a vízjárás stabilitása a Duna vízgyűjtőterületén

A 7/b altípus jelenti az alpi régió fő vízjárástípusát, mivel húsznál is több vízgyűjtője áll az Eurázsiai-hegységrendszer ezen tagjának klimatikus és domborzati befolyása alatt. A nagyvizes időszak – az előző altípushoz hasonlóan – általában júliusig lezárul, bár néhány esetben akár szeptemberig is elhúzódhat. A kisvizek a hófelhalmozódás miatt leggyakrabban a téli félévben, szeptember és március között jelentkeznek. Szintén az Alpok területén találhatók a nyolcadik főtípus vízgyűjtői. Ezek a területek a hegységrendszernek a Duna vízgyűjtőjére eső legmagasabb régióit jelölik ki, ahol a vízjárást klimatikus szempontból leginkább a hóolvadás szabályozza. Ebből következően két altípusában a nagyvizek a teljes Duna-vízgyűjtőn a legkéssőbbi időpontban, nyáron észlelhetők. Az Isar folyóé a 8/a altípusba sorolt egyetlen vízgyűjtőterület. Az első vízjárási maximum bekövetkezését minden bizonnyal a forrásvidék hóviszonyai határozzák meg (a MAX1 esemény június és augusztus között van), míg a másik két nagyvízi esemény korábbi időpontját (márciusban, vagy áprilisban kezdődnek) már az alsóbb folyószakaszokon megjelenő síkvidéki környezet hatásai is befolyásolhatják. A kisvizek egységesen az ősz végitél eleji időszakban, leggyakrabban október és december között muatakoznak. Az igazi magashegységi vízjárástípus a 8/b csoport. Az ide tartozó vízgyűjtőkön az első maximumokat június és augusztus között, az első minimumokat pedig decembertől márciusig várhatjuk. Természetesen azért nagyvízi események korábban, már márciustól előfordulhatnak, de legkésőbb augusztusig befejeződnek. Az alacsony vizek legkorábbi érkezésére szeptemberben lehet számítani, viszont áprilisig szinte minden esetben megkezdődik a vízszintek emelkedése. Ez a tipikusan hóolvadás által meghatározott vízjárás, amely leginkább az Inn, a Salzach és még néhány kisebb vízfolyás felső szakaszaira jellemző. A területet bemutató csapadék térképeken jól látható, hogy ezek a területek viszonylagosan száraznak tekinthetők. Pédául az Inn vögyének nyugat-keleti irányultságú felső szaksza jellegzetes hegységközi szárazvölgynek tekinthető, mivel 600-700 mm átlagos csapadéka mindössze fele a környező hegyvonulatokon észlelhetőnek. A nagyobb vízfolyások alsó szakaszainak vízjárástípusai A Duna-vízgyűjtő nagyobb folyóinak alsó szakaszain elhelyzkedő tizennyolc vízhozammérő állomás adatsorainak feldolgozása után a vízjárástípusok nem a vízgyűjtőterületehez, hanem az adott folyószakaszokhoz lettek hozzárendelve, mivel itt a vízjárást nem annyira a környező térség természeti viszonyai, hanjem a beérkező mellékvizek határozzák meg. Az így kiemelt nagyobb folyók: a Duna (néhány forrásközeli részvízgyűjtő kivételével), a Száva, illetve a Tisza és fontosabb mellékvizeinek (Körös, Maros) alsó szakaszai. Ezekben az esetekben a vízjárástípus a folyó futását követő vonallal és a vízjárási altípust azonosító betűjelzéssel került megjelölésre az 1. ábrán. A vízjárás típusa vízfolyások mentén folyamatosan változik. Ha ezt a jelenséget a főfolyó, a Duna hossza mentén vizsgáljuk, a forrásoktól a nagy mellékfolyók, a Dráva, a Tisza és a Száva torkolatvidékéig egy lineáris elmozdulás figyelhető meg. A forrásvidéken a vízjárás típusa a 2. és 3. csoportba került, míg Hofkirchen állomástól lefelé haladva az altípusok kategóriája 6/a-tól folyamatosan 8/a-ig emelkedik. Ez azt jelenti, hogy a Dunának ezen a szakaszán az első legnagyobb havi vízhozamok előfordulásai (a MAX1 események) nyugatról kelet felé haladva fokozatosan egyre későbbre, a télből a nyári időszakra tevődnek át. A Tisza és a Száva betorkollása után a két folyó korábban beérkező nagyvizei a Duna vízjárástípusát 5/a-ra módosítják, ami az első havi legnagyobb vízhozamok előfordulásában három hónapos visszacsúszást jelent. Az Alsó-Duna-áttörés után, a Román-alföld területén a típus 6/b-re változik, míg a legalsó vizsgált dunai állomáson, Giurgiuban 5/b típusú vízjárás a jellemző. A Száva alsó szakasza az 5/a altípusba került besorolásra, amely minden valószínűség szerint a Dinári-hegységből érkező mellékfolyóknak köszönhető. A Tisza esetében a helyzet ennél 13