A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

13. szekció: Alkalmazott hidrológia - dr. Kovács Péter, KDV-KÖVIZIG: Vízjárástípusok és a vízjárás stabilitása a Duna vízgyűjtőterületén

A Duna-vízgyűjtő 206 állomása a jellemző vízjárási tuljadonságok alapján – többé-kevésbé szubjektíven, az 2. táblázatban látható módon – összesen 8 főtípusba és 17 altípusba került besorolásra. Az egyes hidrológiai események előfordulási ideje az éven belül meglehetősen széles skálán változik. A két legfontosabb esemény, az első legnagyobb (MAX) és az első legkisebb havi lefolyás (min1) megjelenései jól tükrözik a globális éghajlati rendszernek a Duna vízgyűjtére vonatkozó szabályszerűségeit: a magasvizek az év első felében, míg az alacsonyvizek általában az év második részében következnek be. Ezt az általános képet nagyon sok lokális tényező módosítja, melyeknek köszönhetően a a nagyvízi időszak akár októbertől augusztusig, a kisvizes időszak pedig júliustól márciusig is elhúzódhat Duna és mellékfolyóinak vízgyűjtőin. A 2. táblázatban az eredeti diszkrimináns időszakok hosszának – a metodológiának megfelelően – szükségszerű megnövekedése figyelhető meg. Ez az időszak-növekedés a rendszerbe kevébé illeszkedő 29 állomás miatt történt, ami a teljes mennyiség 14%-át jelenti. Ezekbe az esetekben a csoportosítás és a létrehozott altípusok számának mérséklése érdekében a min1 eseményhez tartozó diszkrimináns időszak hosszát az adott típusban egy hónappal ki kellett terjeszteni (pl.: a 2, 4/a, vagy 7/a típusoknál). Emellett van néhány olyan altípus is, ahol a növekedés ennél nagyobb mértékű, legkevesebb két hónap lett (pl.: a 4/a, vagy 5/a típusok harmadik számú eseményeinél). Ez valószínűleg a rövidebb adatsorokkal, az antropogén befolyásoló tényezőkkel, illetve a módszer korlátaiank meglétével magyarázható. A diszkrimináns időszakok meghosszabbodása – főként a rangsorban hátul levő harmadik eseményeknél – nyilvánvalóan annál nagyobb valószínűséggel fordul elő, minél több eleme van az adott kategóriának. A vízjárástípusok területi eloszlása az 1. ábrán látható. A vízfolyások felső szakaszain a vízjárás típusa az adott részvízgyűjtőhöz területileg van hozzárendelve és altípusonként eltérő színnel van megjelölve. Ezzel szemben a nagyobb folyók (Duna, Száva, Tisza, Maros, Körös) alsóbb szakaszainál a vízjárási osztályok nem a vízgyűjtő területhez, hanem a vízfolyás adott szakaszaihoz társulnak, mivel itt már nem annyira a környező vízgyűjtő, hanem a betorkolló mellékfolyók hatásai alakítják a főfolyó vízjárását. Ebben az esetben a folyó futását követő színes vonal, illetve a mellete található felirat jelöli az adott szakasz vízjárástípusát. A kétféle ábrázolási mód közötti, meglehetősen nehezen definiálható határvonalat a vízjárás típusának – általában egy, vagy több mellékfolyó betorkollásával alátámasztott – hirtelen és jelentős megváltozása mutatja meg. 8