A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

13. szekció: Alkalmazott hidrológia - dr. Kovács Péter, KDV-KÖVIZIG: Vízjárástípusok és a vízjárás stabilitása a Duna vízgyűjtőterületén

Spanyolország, Jugoszlávia, Görögország és Svájc – mérőállomásainak adatsorait használták fel, illetve dolgozták ki az egyes folyószakaszok vízjárási viszonyaira jellemző, ún. diszkrimináns időszakokat. (Stanescu, V. A. et al. 1997) A későbbiekben a munkát a módszertan továbbfejlesztésének irányába folytatták. (Stanescu, V. A. et al. 2004) Egy kétoldalú nemeztközi együttműködés keretében a VITUKI (Környezetvédelmi és Vízügyi Tudományos Kutató Intézet, Budapest) és a Gráci Műszaki Egyetem (Technische Universität, Graz) munkatársai a Rába felső szakaszának 25 vízmérceállomásán gyűjtött adatait dolgozták fel. Ezek alapján határozták meg a vízjárástípusokat és kiszámították a vízjárás stabilitását a folyó Sárvár feletti részvízgyűjtőjén. (Bergmann, H. et al. 2001) A közös munka eredményeként a vízjárást elsősorban a jellemző klimatikus és domborzati viszonyok alapján osztályozták, három vízjárási kategóriát alakítiottak ki. A vízjárás stabilitását a 25 mérőhelyre a Corbus-féle módszerrel és a Nováky-index segítségével is meghatározták. A Rába vizsgálatánál kidolgozott módszereket később Magyarország teljes területére is alkalmazták. A 30 hazai vízfolyást magába foglaló munka során a vízjáraástípusok meghatározása mellett vízjárás stabilitási vizsgálatot is végeztek. (Nováky B. – Szalay M. 2001) A teljes Duna-vízgyűjtőt magába foglaló tanulmány elkészítésének mintegy előzeteseként a Duna egyik legjelentékenyebb mellékfolyójának, a Tisza teljes vízgyűjtőjére készült vízjárástípus meghatározás és stabuilitás vizsgálat. (Kovács P. – Nováky B. 2004) A kutatás eredményei a XXII. Duna Konferencián (Brno, Csehország, 2004) kerültek bemutatásra. A Duna-vízgyűjtő általános bemutatása A Duna, amely 2857 km hosszúságban szeli keresztül Közép- ás Dél-kelet-Európát, 6855 m3/s sokévi közepes vízhozamával a Föld huszonegyedik legnagyobb folyója, Európában pedig a Volga után a második helyet foglalja el. Vízgyűjtőterületének kiterjedése mintegy 817 000 km2, amely az európai kontinentális vízválasztó vonaltól délre helyezkedik el. (RzD 1986) Domborzati és vízrajzi viszonyok A Duna szinte keresztben vágja át Európát. Forráságai már csaknem Nyugat-Európában, a Fekete-erdőben helyezkednek el, míg Fekete-tengeri torkolata már a kontinens dél-keleti régiójában található. Vízválaszója legészakibb pontját a Morva folyó forásainak közelében, a Szudéták vidékén éri el, a legdélebbi pont pedig a Rila-hegységben, az Iszker eredeténél van. A Duna vízgyűjtőjén húzódó hegyláncok – az Alpok, a Kárpátok, a Dinaridák és a Balkánhegység – a területet három, egymástól jól elkülöníthető részre osztják. A felső szaksz a forrásvidék és a Dévényi-kapu között elhelyezkedő Felső Duna Régió. A Középső Duna Régió a Dévényi-kapu és a Vaskapu közötti vízgyűjtőket foglalja magába, míg a Vaskapu és a Fekete-tengeri torkolat közötti területek az Alsó Duna Régióhoz tartoznak. (Stancík, A.–

Jovanovic, S. 1989) A Duna két legjelentősebb mellékfolyója a Középső Duna Régió területén éri el befogadóját. A legnagyobb vízgyűjtőterületű Tisza és a legnagyobb átlagos vízhozamú Száva egymástól nem túl távol, a Kárpát-medence déli részén ömlanak a Dunába. A Tisza a Kárpát-medence keleti részének, Erdélynek a folyója, míg a Száva jelentős déli mellékvízfolyásai a Dinárihegyvidék vizeit szállítják a főfolyóba. Klimatikus viszonyok, hidrometeorológia A Duna-vízgyűjtő nyugat-keleti irányban elnyújtott alakjának, illetve a különböző domborzati sajátosságoknak köszönhetően, a területen változatos klimatikus viszonyokkal találkozhatunk. 2