A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

13. szekció: Alkalmazott hidrológia - Keve Gábor, ADUKÖVIZIG: Mértékadó árvízszint számítása az ADUKÖVIZIG fővédvonali szelvényeire

MÉRTÉKADÓ ÁRVÍZSZINT SZÁMÍTÁSA AZ ADUKÖVIZIG FŐVÉDVONALI SZELVÉNYIRE KEVE GÁBOR ADUKÖVIZIG Rövid tartalom: Magyarország folyóira kiadott – 1976. év óta érvényben lévő – mértékadó árvízszintek a Duna alsó szakaszán a folyó középvonalára értelmezett folyamkilomtérekre értendők. A számítás alapját az 1876. és 1956. évi jeges árvizek észlelései alapján készített felszíngörbék burlolója adta. Az így értelmezett mértékadó árvízek árvédelmi fővédvonallal való metszéke koránt sem egyértelmű. A folyó tengelye és a védvonalak koronatengelye (vízszintes értelemben) egymástól jelentősen eltérő görbék. A dolgozat egy lehetséges megoldást kínál a mértékadó árvízszintek folyamkilométerről töltéskilométerre való átszámításához. A megoldás azon arányosításra épül, melyet a bemért nagyvízi vízszintrögzítések és felszínesések a fiktív mértékadó árvízszintekkel alkotnak. Előzmények Az ADUKÖVIZIG Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Osztálya által 2009. évben kidolgozott középtávú tervben a Mértékadó Árvízszintek (MÁSZ) pontosítása szerepel. Ezen pontosítás régóta foglalkoztatja a témában dolgozó kollegákat és számos módon próbáltak a megoldást találni rá. A fő problémát az okoza, hogy a „15/1997. (IX. 19.) KHVM rendelet a folyók mértékadó árvízszintjeiről” folyamkilométerre értelmezve adja meg a MÁSZ értékeit és ehhez nem minden esetben rendel töltéskilométert, a gyakorlatban azonban a töltésnél kell tudnunk a mértékadó szinteket. Az Esztergom és a déli országhatár közötti Duna szakaszra 1976-ban a VITUKI végezte a MÁSZ számítást, melyhez az 1876. és 1956. évi jeges árvizek felszíngörbéinek burkolóit használták. Tehát ezen eredményeket kell jogszabályi előírás szerint is mértékadónak tekintenünk, azonban védvonalaink magassági hiányának megállapításához szükséges a töltéskilométerre értelmezett minél pontosabb átszámítás. Az átszámítás problémáját az okozza, hogy a folyó tengelye és a védvonalak koronatengelye (vízszintes értelemben) egymástól jelentősen eltérő görbék. Amennyiben a két görbe szorosan egymás mellett párhuzamosan futna a feladat megoldása triviális lenne. Ez azonban csak ritkán adatik meg. További problémát okoz, hogy a folyamra ható erőhatások miatt egy árvíz bal és a jobb parti metszéke a védvonalakkal jelentősen eltérő magasságú lehet. Gondoljunk csak egy egyszerű kanyarulatra, ahol a domború és a homorú part között törvényszerűen magasságkülönbség alakul ki. Ezért egy a folyó tengelyére megadott magassági érték nem mindenhol vetíthető ki azonos értékkel a partokhoz, mint metszék. Az a geometriai alapokon nyugvó elgondolás, hogy a folyó tengelyéhez húzott érintőre állított merőleges által metszett fővédvonal és az érintési pont azonos magasságúnak vehető, esetünkben (a leírtakból adódóan) kevéssé alkalmazható. Ezen utóbbi metódust követve egyazon töltéskilométerhez több érték is adódhatna vagy éppen hosszú szakaszon konstanst kapnánk. Megoldásként javasolható a legutóbbi árvizeink vízszintrögzítéseiből nyerhető tapasztalatok figyelembevétele a számításokhoz.