A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
13. szekció: Alkalmazott hidrológia - Kaszab Ferenc, SZIE: Kisvízfolyások vízgyűjtőterületeinek lefolyási viszonyai – Extrém árvízi esettanulmányok és a revitalizáció
A hosszúkás vízgyűjtő területű Mádi- és Máj-patak medreiben gyorsan megjelenő, valamint a települést határoló domboldalakról összegyűlő vizek rövid idő alatt elöntötték Mád belterületét; sárral, iszappal borították el az ingatlanokat és az utcákat. A megduzzadt vízfolyás itt más jellegű pusztítást végzett, mint Mátrakeresztesen. A településen belüli szűk medréből azonnal kilépett a patak, erejére jellemző, hogy kerítéseket döntött ki, ugyanakkor mivel ez a szakasza erózióbázisához viszonylag közelebb esik, már nem sziklákat és fatörzseket, hanem óriási mennyiségű iszapot és kisebb szemcseméretű hordalékot hozott magával. Téves információként még aznap elterjedt a hazai médiában, hogy a két emberi áldozatot is követelő tragédia a község felett üzemelő öntözésre használt, de most az árvízcsúcs csökkentésében némi szerepet játszó víztározó gátjának átszakadása következtében jöhetett létre. A 2 hektáros, 80 ezer m 3 össztérfogatú tározó azonban rendeltetésszerűen működött a kritikus órákban is, és a Máj-patak völgyében fekvő kicsi, mindössze ötezer köbméteres tározó-halastó sem jelentett veszélyt. Az ismert módszerek alapján az 1%-os valószínűségű tetőző árvízhozam 25-30 m 3 /s nagyságú lehetett a 13,2 km 2-es kisvízgyűjtő zárószelvényében (3. táblázat). Mért vízhozamadat itt sem áll rendelkezésre, ezért újra csak a becslésre lehet hagyatkozni. A községen aznap délután két és fél-három óra alatt keresztülzúduló víz összmennyisége 6-700 ezer köbméter körül alakulhatott. Az okozott károk, a víz nyomai alapján (helyenként vállmagasságig ért a házak külső és belső falán a patak vize) szintén 50-60 m 3 /s-ra vagy ennél valamivel magasabbra becsülték a miskolci vízügyi szakemberek a maximális vízhozamot. 3. táblázat. a p valószínűségű számított és a becsült árvízhozamok a Mádi-patak szelvényében p (előfordulási valószínűség) Q (vízhozam; m 3 /s) 10% 3% 1% becsült maximális vízhozam 2005.05.04-én Csermák-féle 13,0 19,5 26,5 Kollár-féle (VIZITERV) 14,5 23,1 29,4 új módszer 12,1 18,2 25,8 50-70 m 3 /s A felhőszakadás a szomszédos településeken is súlyos helyzetet idézett elő. A Bodrogkisfalud és Szegi feletti hegyoldalakról érkező víz például a községek alsó részén, a Bodrog árvízvédelmi töltésének mentett oldalán gyűlt össze, ahol egy idő után már magasabban állt, mint az ezzel egyidőben megáradt Bodrog vízszintje. A 2005. évben a vízkáresemények által leginkább sújtott régió az Észak-Magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság működési területéhez tartozó térség volt, tehát Heves és különösen Borsod-Abaúj-Zemplén megye tájai. Az áprilisi árvizek elsősorban a Bükk délnyugati felére és a Mátrára koncentrálódtak, majd májustól egészen a legsúlyosabb károkat hozó augusztusig a Cserehátra és a Tokaji-hegységre helyeződött át a súlypont. Több olyan település is volt (Szikszó, Edelény), amelyet kétszer-háromszor öntött el a nyár folyamán a helyi kisvízfolyás. Nagy területre, gyakorlatilag a teljes Cserehátra kiterjedt az augusztus 15-16. között hullott csapadék, amelynek mennyisége 70-140 mm között változott. A Hernádba torkolló 33,5 km hosszúságú Vadász-patakon ekkor levonult árhullám elhúzódott, napokig tartó elöntést okozva Szikszó városában. 15
