A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
13. szekció: Alkalmazott hidrológia - Kaszab Ferenc, SZIE: Kisvízfolyások vízgyűjtőterületeinek lefolyási viszonyai – Extrém árvízi esettanulmányok és a revitalizáció
0,01 0,1 1 10 110100100010000 A (km 2 ) q 5% (m 3 s-1 km-2 ) heves lefol y ási viszon y ok kiegyenlített vízjárás átlagos értékek 1. ábra. fajlagos árvízhozamok q 5% = f(A) függvénye az észak-magyarországi lefolyási régióban. (forrás: Koris, 2002) Segítségével viszonylag könnyen leolvasható a vízgyűjtő méretének ismeretében az 5%-os gyakoriságú fajlagos lefolyás, azonban ehhez még meg kell állapítani a terület lefolyási viszonyait terepbejárással és más hidrográfiai paraméterek (pl. átlagmagasság, átlagos esés, állóvizek térfogata, erdőterület aránya stb.) bevonásával. Ekkor eldönthető, hogy a lefolyási viszonyok átlagosak, hevesek vagy valamely vízhozamcsökkentő tényező miatt kiegyenlítettek, hiszen ennek függvényében kell választani a segédleten szereplő egyenesek közül, így más és más lesz a kapott fajlagos árvízhozam. Ezután már egyszerűen megkapjuk a végleges p%-os valószínűségű árvízhozamot: AqaQ ip ⋅ ⋅ = %5% , ahol a i dimenzió nélküli szorzószám ( %5 % Q Q a i i = ), a kívánt és az öt százalékos valószínűségű vízhozam hányadosa (1. táblázat). 1. táblázat. az a i dimenzió nélküli szorzószámok értékei valószínűségi szorzó %5 %1 1 Q Q a= %5 %3 3 Q Q a= %5 %10 10 Q Q a= %5 %20 20 Q Q a= a p 1,7 1,2 0,8 0,6 (forrás: Koris, 2002) Látható, hogy ez a módszer erősen hasonlít a Kollár-féle eljáráshoz, viszont új metódus lévén igen friss háttéradatokon alapul, tehát valószínűsíthetően ez ma a legpontosabb árvízhozam- 6
