A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

13. szekció: Alkalmazott hidrológia - Galgóczy Zsolt, VKKI: Csapadékintenzitás-mérő és vízszintregisztráló műszerek tesztelése egy hegyvidéki kísérleti vízgyűjtőn (Radnai-havasok)

hidrológiai jellemzőjének, az egységárhullám-képnek

1 a meghatározására. Az egységárhullámkép a vízgyűjtő lefolyási rendszerjellemző függvénye, melynek ismerete igen fontos és hasznos input információja lehet a lefolyás-előrejelző modelleknek (Clark, 1945; Kontur, et al. 2001; Sherman, 1932). 5) A különböző időtartamú hatékony csapadékhoz tartozó egységárhullám-képek alapján árhullámok generálhatók a vizsgált szelvényre. 6) A nagyszámú generált árhullám árvízi eloszlásfüggvény meghatározására ad lehetőséget. 7) Az eredmények adaptálása hasonló adottságú vízgyűjtőkre a hidrológiai analógia alapján lehetséges. A kutatási program ennek megfelelően a hazai árvízi előrejelzésbe is integrálható. 8) A mérési adatok lehetővé teszik a csapadék területi és időbeli eloszlásának alaposabb vizsgálatát, modellek kifejlesztését (esetleg kalibrálását) hegyvidéki területeken. 9) A kutatási eredmények hasznos adalékul szolgálnak a vízrajzi (hidrológiai és hidrometeorológiai) észlelőhálózat fejlesztésének tervezésénél (alapvető igény az automatizálás és a távjelzés). A csapadékmérés esetében – a területi eloszlás eddiginél megbízhatóbb megismerése céljából - kiemelten fontos a földi mérési adatokkal kalibrált csapadékradar-információk rendelkezésre állása. 10) A vízállás folyamatos regisztrálásával lehetőség nyílik az erdő alapvízhozamra gyakorolt hatásának további elemzésére, a fent említett Sopron környéki vizsgálatok kiegészítéseként. 5. Összegzés A Radnai-havasokban lévő reprezentatív mintavízgyűjtőn 2008. nyarán új fejlesztésű, mágneses érzékelésen alapuló csapadék- és vízszintregisztráló műszerek tesztelésére került sor. A mérési módszernek több előnye is van a fizikai mennyiségek változásán alapuló vízszintregisztrálókkal szemben (magas zavartűrés, automatikusan biztosított linearitás, nagy felbontás stb.). A kiértékelt mérési adatok visszaigazolták a módszer használhatóságát és a műszerek megfelelő működését. A tesztelés idején a csapadék- és vízszintregisztrálók egymással szinkronban gyűjtötték az adatokat, ami az adatsorok összehasonlítására adott lehetőséget. A csapadékesemények hatására a vízfolyások – a domborzati viszonyoknak megfelelően – rövid időn belül jellegzetes alakú árhullámokkal válaszoltak. A másfél hónapos őszi kisvizes időszakban mintegy 42 db árhullámot sikerült regisztrálni a területen. A későbbiekben, a mérések alapján lehetőség nyílik hidrológiailag kevésbé feltárt területek lefolyási folyamatainak, csapadék-lefolyás összefüggéseinek tanulmányozására. A műszeres mérések révén fontos és ígéretes vizsgálati lehetőségnek mutatkozik az egységárhullám-képek meghatározása, melynek segítségével árvízi eloszlásfüggvény állítható elő. A kutatási eredmények hasznos adalékul szolgálhatnak továbbá a vízrajzi észlelőhálózat fejlesztéséhez, a csapadék területi eloszlásának vizsgálatához, a csapadékradar-információk földi adatokkal történő kalibrálásához, az árvízi előrejelzésekhez vagy az erdő alapvízhozamra gyakorolt hatásának tanulmányozásához. 1 Valamely terület egységárhulláma az a vízhozam-időfüggvény, amelyet az egész vízgyűjtőn adott időszak alatt, egyenletes intenzitással, egyenletes (vagy esetleg más, meghatározott) területi eloszlásban hulló egységnyi csapadék (vagy esetleg más tényező) eredményeként keletkezik (WMO, 1974). 7