A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

2. szekció: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - Gyirán István, ADUKÖVIZIG: A Duna-Tisza közi Homokhátság vízgazdálkodásának fenntartható fejlesztése

A DUNA-TISZA KÖZI HOMOKHÁTSÁG VÍZGAZDÁLKODÁSÁNAK FENNTARTHATÓ FEJLESZTÉSE (Műszaki lehetőségvizsgálat) GYIRÁN ISTVÁN ADUKÖVIZIG ELŐSZÓ A viszonylag széles tárgykört felölelő dolgozat elkészítése kapcsán köszönet illeti elsőként az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (ADUKÖVÍZIG) kollégáit, akik mindig készséggel segítettek különböző hidrológiai, meteorológiai, vízminőségi, talajmechanikai, vízhasználati, stb. adatok hozzáférésében, értelmezésében, illetve észrevételeikkel, javaslataikkal segítettek egy-egy témakör alaposabb kifejtésében. Külön köszönet illeti az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség laboratóriumának segítőkész kollégáit, és végül, de nem utolsó sorban köszönöm a www.zoldtech.hu internetes portál készséges hozzászólóitól, valamint a Grundfos Hungária Kft. energiahatékonysággal foglalkozó munkatársaitól kapott segítséget. I. BEVEZETÉS A Duna-Tisza közi Homokhátság vízháztartási helyzete az utóbbi négy évtizedben folyamatosan romlik, a több ezer négyzetkilométerre kiterjedő területen a fokozódó szárazulás súlyos veszteségeket okoz, illetve egyes részeit kifejezetten az elsivatagosodás veszélye fenyegeti. A vízvisszatartás lehetőségei kimerülőben vannak, a vízhiány mértéke olyan, hogy pusztán vízvisszatartással nem lehet az aszályosodást megállítani, még kevésbé visszafordítani. Csak vízpótlással lehet a kedvezőtlen folyamatot megváltoztatni, illetve a térség vízháztartását elfogadható szinten tartani. Ezt támasztja alá a „Duna-Tisza közi hátság területén bekövetkezett kedvezőtlen változások hatásainak mérsékléséről” szóló 2095/2004. (IV. 27.) Kormányhatározat is, amely mellékletében többek között „vízpótló rendszer létesítésének lehetőségvizsgálatát” írta elő. A témában már ezt megelőzően, és azóta is sok tanulmány született. Az eddigi elképzelések szerint a vízpótlás praktikusan a Duna vízkészletére támaszkodva, a hátság nyugati lábánál futó Duna-völgyi-főcsatornán (DVCS) keresztül oldható meg, ahol a vízszint magassága 90,0 mBf-i szint körül található. A mintegy 120-130 km hosszúságú, É-D irányú hátság gerince ettől átlagosan 30-40 km-rel K-re, és mintegy 40-50 m-rel magasabban húzódik. Érthető, hogy a szivattyús vízpótlás kérdése csak nehezen, végső megoldásként merül fel, az üzemeltetés magas energiaköltsége miatt. Ráadásul ökológiailag sem lenne egyensúlyban a rendszer, mert a jelentős nagyságú energia megtermelése csak jelentős környezeti teher által lenne lehetséges, tehát ezzel a megoldással inkább csak a környezetkárosodás áthelyezéséről beszélhetünk, nem pedig fenntartható fejlesztésről. A „fenntartható fejlesztése” kifejezés feltételezi, hogy jelentősebb környezetkárosodás nélkül, a több mint 8 000 km

2 kiterjedésű terület vízháztartási helyzete elfogadható szinten stabilizálható. Jelen tanulmány egy olyan megoldásra tesz javaslatot, amely mind műszaki-gazdasági, mind ökológiai szempontból megfelel a fenntarthatóság fenti követelményének.