A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - dr. Mátrai Ildikó, Rózsáné Szűcs Beatrix, EJF: A garai Sóstó növényzetének természetvédelmi értékelése és a helyreállítás lehetőségei

Amíg a szikes tómedreket többé-kevésbé rendszeresen elönti a víz, addig a medret övező, kissé magasabb térszinteken csak ritkán jelenik meg összefüggő vízborítás. A nagy sótartalmú talajvíz itt is a felszín közelében van, így a környező területekre is a szikes talajok jellemzőek. A Duna mentén az alpesi eredetű, kalciumban gazdag üledékben a jellegzetes meszes-szódás szoloncsák talajok, míg a mészben szegényebb, kárpáti vulkanikus eredetű üledékkel fedett Tisza-völgyben uralkodóan a szolonyec és szology típusú szikes talajok alakultak ki. A talajtípusok tekintetében egy-egy területen folyamatos átmenetet és mozaikokat is megfigyelhetünk. (É. Szekeres, 2002) A szikes tavak környezetében a növényzet a vízborítás mértékétől függően jellegzetes zónákat alkot (1. ábra), melyekben a növénytársulások fajkészlete a talajtípus és a sótartalom függvényében igen eltérő. A szikesek növényzete mozaikszerűen változik, a legcsekélyebb felszíni, vízháztartási és talajtani változásokat is híven tükrözi. 1. ábra. Szikes élőhelyek zónái A vizsgált terület bemutatása Gara Bács-Kiskun megye déli részén Bajától 16 km-re délre, a szerb határ mentén elhelyezkedő település, mely egykoron a Garai család délvidéki birtokaihoz tartozott. Közvetlenül Gara mellett, annak délnyugati határában fekvő Sóstó szélbarázda eredetű, a felszínt folyamatosan formáló szélhatás következtében medre az uralkodó széliránynak megfelelően tájolt irányú és megnyúlt alakú. Az észak-bácskai területekre jellemző löszpuszták közé ékelődött garai Sóstó környezetében a természetes növénytakaró a szoloncsák sziki növényzet. Florisztikailag a pannóniai flóratartomány (Pannonicum) alföldi flóravidékének (Eupannonicum) Duna-Tisza közi flórajárásához (Praematricum) tartozik. Észak-Bácska ezen része tulajdonképpen még két, a Mezőföld-Solti-síksági (Colocense) és a dél-alföldi (Titelicum) flórajárással érintkezik, ezért a terület hova tartozása a természetes növényzet vizsgálatával pontosítható. Az első katonai felmérés során a garai Sóstó környékéről készített térképen (2. ábra) egy kisebb északi és egy nagyobb déli fekvésű részmedret láthatunk. A szikes tó északi vége a Vaskútig húzódó mocsaras területtel állt kapcsolatban, a déli végéből induló csatorna is pár kilométer után mocsárban végződött. A mintegy 70 évvel később, a második katonai felmérés során készített térképen területe már nagyobb, a tómederből kiemelkedő félszigetszerű terepalakulaton mezőgazdasági művelést folytattak. A tó északi végéből ekkor már nem indult csatorna, déli vége viszont jól követhető kapcsolatban állt az igali tavakkal. A tó vize a felszín fölé emelkedő talajvízből, és a környékről összegyülemlő felszíni vizekből származott, melyek a Garától északra eső területről, Baja és Vaskút felől húzódtak délre és gyűltek össze a tóban. A 19. századtól kezdődően a mezőgazdasági művelési módok megváltozása, a belvíz levezetését szolgáló kezdetleges árkolások több víz összegyülekezését eredményezték a mélyebb fekvésű területeken (Herke, 1934). 2