A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - Fuchs Nóra, Szent László ÁMK, Kalocsa Béla, Tallér Mihály, ADUKÖVIZIG: A Garai Sóstó vízháztartásának vizsgálata és optimalizálása
Belvízvédelmi szempontból a csatorna vízgyűjtője csak mérsékelten veszélyeztetett terület, ritkán fordul elő nagyobb elöntés. Az 1999-es évben sem volt jelentős az elöntött terület. Beszivárgás A beszivárgás értékét az Igali gravitációs főcsatorna Hercegszántói és a Garai Sóstó szelvényére határoztuk meg. Mivel a beszivárgást közvetlenül nem mérték, így a vízháztartás összetevői alapján becsültük meg az értékét. Az előzőekben, a vízháztartási elemek feldolgozása alapján megállapítható, hogy felszíni hozzáfolyás nincs, a lefolyás értékekeit pedig a Hercegszántói és a Garai szelvényekre határoztuk meg havi bontásban. A beszivárgás számítását a vízháztartási elemek sokéves havi értékeinek felhasználásával végeztük a vízgyűjtőterületre konvertálva, a Hercegszántói és a Garai Sóstó szelvényeire. A beszivárgás a pozitív értékeinél, vagyis a feltöltődés időszakában a felszíni lefolyást és a felszínalatti készletet is növeli, amelynek értéke a vízgyűjtőn Hercegszántónál évi 9986 ezer m 3 , Garánál évi 6527 ezer m 3 . Tározás A Garai Sóstó vízigényének számításához felhasználtuk az előzőekben elvégzett számításokat összefüggéseket. - A Sóstó üzemi tározótérfogata 3720000 m 3 , a tó felülete 3940000 m 2 . - Az Igali gravitációs csatorna vízgyűjtőterülete a Garai Sóstó szelvényében: 187 km 2 . - A Garai Sóstónál a csapadék és párolgás különbségéből és a szivárgásból eredő készletveszteség évi összege 524 ezer m 3 /év, az Igali gravitációs főcsatorna felszíni lefolyásából rendelkezésre álló évi vízmennyiség 1912 ezer m 3 /év. Az így kapott végeredmények alapján a Garai Sóstóban a rendelkezésre álló vízmennyiség hosszútávon is csak látszólag elegendő, de ennek igen jelentős része csak a téli-tavaszi időszakban folyik le, így a nyári-őszi kiszáradást nem akadályozza meg, vagyis esetenként pangó vízzel, illetve kiszáradással is számolni kell, amely esetleg több évig is tarthat. Aszályos időszakban a szükséges vízigény nem áll rendelkezésre. A csapadékosabb időszakokban viszont a téli-tavaszi feltöltődés után általában biztosított az üzemi tározótérfogat feltöltődése, sőt a veszteségek pótlásán túl, vízfölösleg is jelentkezik, amely túlfolyással eltávozik. Ebben az esetben kialakuló vízfölösleget a megfelelő vízkormányzó műtárgyak kialakításával lehetne visszatartani. Következtetések, javaslatok Az Igali gravitációs főcsatorna környezetének hidrometeorológiai helyzet értékelése, feltárása és vízháztartási vizsgálata során megállapítható, hogy az 1970-es évek közepétől jelentős vízhiányos időszak alakult ki a területen. Ez a hosszú ideig érvényes vízháztartási viszonyokat megváltoztatta. A jelenlegi aszályos időszak nem egyedülálló, hiszen az évszázad folyamán már előfordult hasonló szárazság. Ki kell emelnünk azt a tényt, hogy 1964-1990-ig egyszer volt száraz a csatorna egész évben, 1991-től viszont köztük néhány év kihagyással 2-szer 4 év, ami már jelentős. Az aszályos helyzet kialakulásához az időjáráson kívül nagymértékben hozzájárult a növekvő felszín alatti vízkitermelés, felhasználás, valamint a halastavak megnövekedett párolgás és szivárgásveszteségei. A kedvezőtlen hatásokat az alábbi megoldásokkal lehetne mérsékelni: 15
