A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - Fuchs Nóra, Szent László ÁMK, Kalocsa Béla, Tallér Mihály, ADUKÖVIZIG: A Garai Sóstó vízháztartásának vizsgálata és optimalizálása
Az éves és a téli és nyári félév trendvonalai alapján látható, hogy a területi párogás tendenciájában is periodikus változást tapasztalunk. A legnagyobb párolgás a nyári hónapokban június-júliusban, a legkevesebb pedig december-januárban van. A csapadék és a területi párolgás különbsége, az a készletelem, amely "felelős" a felhalmozásért, a felszíni és a felszínalatti vizek táplálásáért. Az éves csapadék és a területi párolgás különbségének trendje, amely 1970-ig emelkedik, majd 1971-től 1985-ig enyhén csökkenő a tendenciája, utána 1986-tól újra emelkedés tapasztalható. A teljes időszakon kívül az évszázad legcsapadékosabb évét, az 1999-est megvizsgálva, látható, hogy a nyári időszakban mutatkozott némi vízhiány –96 mm, az éves vízfölösleg pedig 194 mm volt. Talajvízállások Az Észak-Bácskai- Hátság (melynek része az Igali vízrendszer is) területének vízhálózata nem túl sűrű. Ennek ellenére fontos szerepe van a terület természetes vízháztartásában, mivel a csapadék befogadásával, a talajvizeket táplálva beszivárgási területként "működik". Az itt levő talajvízszintek a mély fekvésű területek felé áramlanak, megkezdve a kiegyenlítődést és táplálva a viszonylag mélyen beágyazott Igali gravitációs főcsatorna vízkészletét. Az Igali és benne a Garai Sóstó vízgyűjtőjének környékén 5 db talajvízészlelő kút helyezkedik el, nevezetesen: 001438, bajai észlelőkút, 001440, garai észlelőkút, 001450 hercegszántói észlelőkút, amelyek talajvízállás idősorai elég hosszúak ahhoz, hogy a terület talajvízviszonyainak jellemzésére felhasználhatók legyenek. Az előzőeken kívül a 003865, csátaljai és a 003862 vaskúti észlelőkút, amely rövidebb adatsorral rendelkezik ugyan, de a jellemzésbe bevonható. A hóolvadás hatására, amelynek egy kis része felszíni lefolyással távozik, nagy része pedig beszivárog a talajba potenciálisan hatva a talajvízállásra, alakulnak ki április május között a talajvízmaximumok. A legkisebb vízállások pedig általában ősszel, október-november hónapban vannak. A teljes idősor elemzése alapján láthatóvá vált, hogy a 001438 és a 001440 sz. kutakban mért talajvízállások az 1953-64-es évek száraz időszakaiban voltak a legalacsonyabbak és nem az előzőnél lényegesen aszályosabb 1980-94-es években. Ennek egyik oka lehet emberi beavatkozás (szikkasztás) is. Meg kell még jegyeznünk, hogy 1988-es évektől a talajvízjárásban erőteljes süllyedés indult el és az 1995-ös csapadékos időszak után kezdett el növekedni a talajvízszint. Az 1999. év végén kialakult és 2000 év elejéig tartó rendkívül csapadékos, belvizes időjárás hatására viszont az észlelési időszak legmagasabb talajvízszintjei alakultak ki, majd átmeneti emelkedés után újra jelentős csökkenés észlelhető a talajvízjárásban. Ezt követően a 2004-es évtől az újra csapadékossá váló időjárás hatására, amely a mai napig tart, a talajvízállások mindenütt emelkedtek, sőt a 001440 és a 001450 sz. kutaknál 2006 elején a talajvízállások magasabbak voltak, mint az 1999-es belvizes időszakban. A talajvíz kutak régebbi belvizes vízjárásait összehasonlítva az 1999 második félévtől 2000 első félévig tartó vízjárásokkal, látható, hogy lényegesen meghaladták a régebbieket. Felszíni hozzáfolyás, lefolyás Az Igali gravitációs főcsatorna vízgyűjtő területe 297 km 2 , hossza 40,4 km, befogadója a Ferenc tápcsatorna a 15+000 cskm szelvényében. A főcsatorna Hercegszántó és a Garai Sóstó környéki szakasza nem túl nagy esésű és a hátság szélén, annak az alacsonyabb régiójában helyezkedik el, vagyis jelentős beágyazottság a jellemző, a garai szelvény feletti rész a hátság magasabb részén helyezkedik el kisebb szelvényméretekkel. Ki kell emelnünk a Vasúti szelvény alatti szakaszt (30+200-30+700 cskm), 12
