A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - Boros Emil, MHT Szikes Vízi Munkacsoport: Szikes vizeink jelentősége, kutatása, védelme: az MHT Szikes Vízi Munkacsoportjának bemutatása

túlnyomó része a száraz évszakban rendszeresen kiszárad

. A jelentős vízszintingadozás és kiszáradás során megnövekvő sókoncentráció, illetve sókiválás fontos tényezője a szikes jellegnek. Mivel a sótartalom és a vízszintingadozás erős szelekciós tényezőként hat, a szikesek unikális élővilágát elsősorban olyan tág tűrésű, sótűrő és sókedvelő élőlények alkotják, amelyeket egyébként csak a hasonló kémiai összetételű tengerparti vagy brakkvizekben (kevert sós víz) találhatunk meg, bár speciálisan ehhez a lúgos kémhatású környezethez alkalmazkodott fajokat is ismerünk. A szikes vizek oldottsó-tartalma a szóda gyengébb oldhatósága miatt általában alacsonyabb, mint az egyéb oldott ásványi anyagokat (pl. nátrium-klorid, nátriumszulfát) tartalmazó sós vizeké, ezért a szikes vizek biodiverzitása (biológiai sokfélesége) ezekénél rendszerint magasabb. Különleges tulajdonságaik és szórványos elterjedésük miatt nemegyszer endemikus (bennszülött) fajok unikális élőhelyei. A szikes vizek magasabb rendű növényközösségei is változatosak, a kevésbé felkeveredő fekete vizekben rendszerint gazdagabb vízi és mocsári növényzet tenyészik

, míg a felkeveredő fehér színű vizek növényzete gyérebb. A szikes vizek leglátványosabb értékei közé tartozik különleges madárviláguk, amelynek a táplálékhálózatban betöltött anyagforgalmi szerepe ezekben az ökoszisztémákban igen jelentős. Mivel jellegzetes és kivételes ökológiai viszonyaik miatt a szikes vizek unikális életközösségei és a bennük zajló hidrobiológiai folyamatok nagymértékben eltérnek a más állóvizek esetében megfigyelhetőktől, tudományos szempontból is a fokozottan tanulmányozandó természeti objektumok közé sorolandók és a legújabb átfogó tudományos eredményeinkre (Boros et al., 2008/a; 2008/b, Vörös et al., 2008). Természetvédelmi helyzet A szikes vizek fennmaradását világszerte, így hazánkban is számos közvetlen és közvetett veszélyeztető tényező fenyegeti. Az ember tájátalakító tevékenysége során a felszíni és talajvizek lecsapolásával nagy területeken csökkenti a talajvízszintet, ezzel a szikes élőhelyek eltűnését okozva. A szikes vizek beszűkülése és értékeik rohamos romlása miatt a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény védetté nyilvánította hazánk összes szikes tavát. 2002-ig 317, a definíciónak megfelelő szikes tómeder felmérése és tájékoztatójegyzékben történő kihirdetése történt meg. A jegyzékben csak a törvény erejénél fogva védetté vált területek szerepelnek, amelyek mintegy kétharmadát jelentik a hazai szikes medreknek (vagyis az „ex lege”-védelmet megelőzően a szikes tavaknak – nemzeti parkjaink, tájvédelmi körzeteink és a természetvédelmi területeink részeként – csak a szűk egyharmada állt természetvédelmi oltalom alatt). A korábban védett és újonnan jegyzékbe vett nyílt vízfelszínű szikes élőhelyek elterjedéséről és természetvédelmi helyzetéről, valamint a kapcsolódó határ menti – ausztriai, szerbiai – területekről készült egy Kárpát-medencei léptékű térinformatikai elemzés is. A távérzékelési módszerekkel kiegészített területi felmérések alapján megállapítást nyert, hogy a Kárpát-medence nyílt szikes víztereinek 75%át a Fertő, a Velencei-tó és a Szelidi-tó (mintegy 15 000 hektár) számottevőbb állandó víztömegei jelentik. A fennmaradó 25% (mintegy négyezer hektár) túlnyomó részét az időszakosan kiszáradó vizes élőhelyek közé sorolt szikes vízfelületek adják, ezek kétharmada részesült „ex lege”-védelemben. 3