A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - Babai Dániel, Pécsi Tudományegyetem: A mezőföldi szikes tavak tájtörténete, növényzete

Napjaink kutatásai közül kiemelem Horváth András löszvegetációval kapcsolatos vizsgálatait, és Lendvai Gábor mezőföldi munkáit, amelyek több élőhelytípus (lösz- és szikes növényzet) részletes vizsgálatát jelentik florisztikai és cönológiai szempontból egyaránt (pl. Horváth 2002, Lendvai 1993, 2008, Lendvai – Horváth 2005). A tavak kutatása kapcsán megemlítem, hogy Kiss István megjelentetett meg egy összefoglaló munkát szikes tavakkal kapcsolatos kutatásairól (Kiss 1976). Ebben Soponya, Sárkeresztúr és Sárszentágota térségében vizsgált tavak néhány számszerűsített adatát mutatja be. Bodrogközy 1977-ben megállapította, hogy a „dunántúli szikes területek halophyton (növény)takarója kevésbé ismert” (Bodrogközy 1977). A sárkeresztúri Sárkány-tó és a sárszentágotai Sós-tó madárvilágát, természetvédelmi helyzetét ismertette Radetzky Jenő (Radetzky J. 1984). Néhány adat a Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet védetté nyilvánítását megalapozó kutatási jelentésben található a vizsgált tavakról (Lendvai 1993 ined.). Kiemelendő továbbá, hogy a Sárvíz-völgy két, általam is vizsgált szikes tavának, a felsőszentiváni Sós-tónak és a sárszentágotai Sós-tónak elkészült a vegetációtérképe a kilencvenes években (Takácsné Kovács 1997), majd utóbbi tó esetében egy újabb botanikai, cönológiai vizsgálatra is sor került (Takács – Takácsné Kovács 1999-2000). További, a mezőföldi időszakos szikes tavakat tárgyaló munka nem ismert, Bodrogközy György idézett mondata ma is aktuális. ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgált terület általános jellemzése Sárvíz-völgy A Sárvíz-völgy (1. ábra) a Mezőföldet ÉÉNy–DDK, majd É–D irányban kettészelő széles, lapos fenekű egykori ártéri terület. A folyóvölgy Sárszentmihálynál, a Sárrét medencéjének délkeleti végében kezdődik, és Sióagárdtól délre fut ki a Duna-völgy alluviális szintjére. A völgy természetföldrajzi szempontok alapján két szakaszra osztható, közülük az északi, Sárszentmihálytól Cecéig terjedő szakasz képezi a tájtörténeti vizsgálataim tárgyát, amely felső részén 2–3 km szélességű, majd szélesen elterülő (8–9 km széles), egykori vetődések mentén kialakult árkos süllyedék. A terület éghajlatát Székesfehérváron mért értékekkel jellemezhetjük. Az adatokból jellegzetes kontinentális éghajlat rajzolódik ki. Az évi középhőmérséklet Székesfehérvárnál 10,7 °C, az évi átlagos csapadékmennyiség 600 mm alatt van (Székesfehérvár 565 mm). Sárszentágota térsége a Dunántúl legkontinentálisabb jellegű területe, az évi átlagos csapadékmennyiség 500–550 mm (Pécsi 1989). Növényföldrajzi szempontból az Alföld (Eupannonicum) flóravidékének Mezőföldet és a Solti-síkot magába foglaló Colocense flórajárásába tartozik (Borhidi 2003). Keleti peremén szikes élőhelyek sora húzódik Tác határától egészen Cecéig. A vizsgált időszakos szikes tavak és mocsarak illeszkedve a szikes zónába, szintén az egykori ártér peremén sorakoznak. Az időszakos szikes tavak sorában a következőket vizsgáltam: Fényes tó, Sós-tó (Felsőszentiván), Sós-tó (Soponya, Kispuszta), Fehér-tó, Sárkány-tó (Sárkeresztúr), Halász-tó, Sós-tó (Sárszentágota). A vizsgálat valamennyi, jelenleg is létező mezőföldi szikes tóra kiterjedt, valamint három olyan szikes mocsárra, amelyek közül kettő a közelmúltban (az 1970-es években is) nyílt vizű tó volt (Sárkeresztúr: Fehér-tó; Sárszentágota: Halász-tó), a harmadik mocsár tájtörténeti szempontból még nem kellően ismert. Védelmi helyzetükről elmondható, hogy a mezőföldi szikes tavak a soponyai Sós-tó kivételével a Sárvíz-völgye Tájvédelmi körzet területén belül helyezkednek el. Több egykori tó napjainkra náddal benőtt szikes mocsárrá alakult át (pl. Sárszentágota: Kis-tó, Bangó-tó, Fényes-tó), ezek közül csak kettő tó vizsgálata történt meg, mivel ezek a múltbeli tavak a Halász-tó közelében találhatók, ahhoz hasonló történetűek és vegetációjúak. 2