A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - Babai Dániel, Pécsi Tudományegyetem: A mezőföldi szikes tavak tájtörténete, növényzete

A MEZŐFÖLDI SZIKES TAVAK TÁJTÖRTÉNETE, NÖVÉNYZETE BABAI DÁNIEL Pécsi Tudományegyetem BEVEZETŐ Előszó „A tavak sorsa sokáig az volt, hogy eltűnjenek. Hogy örökre lehunyják égre tekintő tükrös szemeiket. Fenekükön reménybeli szántók, rétek, legelők rejteztek.” (Varga Domokos) Dolgozatom „tükrös szemű”, tavakról szól. Szemük még nyitva. Tekintetük nem tiszta és kék, hanem opálos és szürke. Hiszen szikesek. A mezőföldi szikes tavak kutatása rendkívül időszerű. Az itt található szikes vizű tavak többségéről a mai napig nem készült átfogó botanikai felmérés. Ez különösen annak tükrében elgondolkodtató, hogy hazánkban a természet védelméről szóló, 1996. évi LIII. törvény 23. § 2. bekezdésének értelmében 1997. január 1-től számított hatállyal a barlangok, források, víznyelők, kunhalmok, földvárak és szikes tavak ex lege (külön védetté nyilvánítási eljárás nélkül, a törvény hatályba lépésének napjától) országos jelentőségű védett természeti értékké nyilváníttattak. Az időszakos, szikes állóvizek az intenzíven művelt mezőföldi tájban szántók szoros gyűrűjében, szigetként őriznek kiemelkedő természeti értékeket. Geológiai, hidrológiai, növény- és állattani szempontból egyaránt figyelemre méltó, kontinentális szikes jellegüknél fogva egyedülálló értékek Európában. (Boros 1999). Limnológiai értelemben ezek a vízterek nem tekinthetők tavaknak, ezért a szikes víz elnevezés megfelelőbb (Boros 1999). Dolgozatomban az általánosan elfogadott szikes tó, valamint a szikes víz elnevezést egyaránt használom. Célkitűzések A mezőföldi szikes tavak vegetációja kevéssé kutatott. Célul tűztem ki növényzetük vizsgálatát, valamint a tavak környezete tájtörténetének megismerését, a vegetációtörténeti szempontból jelentős események feltárását. Irodalmi áttekintés (Mezőföld) A florisztikai kutatások a XIX. században kezdődtek meg. Az első mezőföldi adatok a század második feléből származnak (Tauscher herbáriumi adatai 1870, Pénzes 1872). Ezekben már Sárvíz-völgyre, sőt szikesekre vonatkozó adatokat is találunk. 1880-ban Kiss közölt rendkívül értékes adatokat a Sárvíz-völgy vízi és mocsári növényzetéről. A területre vonatkozó múlt századi irodalom egyetlen olyan írása, amely hínárfajokat is említ (Kiss 1880). További florisztikai adatok jelentek meg Kitaibel Pál és Boros Ádám naplóiban (Kitaibel in Gombocz 1945, Kitaibel in Lőkös 2001, Boros 1915-71), valamint a XX. század szórványos írásaiban (Fanta 1902, Vöröss 1987-1988). Fejér vármegye, később pedig a Mezőföld növényföldrajzi feldolgozását Boros Ádám készítette el (Boros 1937, 1953, 1959). Megállapította, hogy a megye általa vizsgált élőhelyeinek növényzete a Duna-Tisza közi élőhelyekhez hasonlít leginkább.