A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

11. szekció: A vízmikrobiológia, ökotoxikológia időszerű kérdései - Törő Károly, dr. Törökné Kozma Andrea, OKI: Üledéktoxicitás vizsgálatának új lehetőségei

A 3. ábra a Kenyérmezei-patakból származó üledékminták toxicitását mutatja. Látható, hogy a M2 és az M3 mintavevő helyekről származó üledékek a legtoxikusabbak, mind a Daphnia, mind az Ostracodtoxkit alapján. Ennél a grafikonnál is az látszik, hogy a növekedésgátlás a legérzékenyebb a szennyezőkkel szemben. A vízminta toxicitása nem éri el itt sem a 10%-ot, gyakorlatilag a patak vize nem volt toxikus a Daphniákra nézve. Az M4-nél csak a növekedésgátlás haladta meg a 10%-ot. 0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

%

M1M2M3M4

Mintavételi pontok

Kenyérmezei üledék, víz I.

Vízben Daphnia pusztulás %

Daphnia pusztulás %

Ostracod pusztulás %

Növekedésgátlás % 3. ábra Konklúzió: Vizsgálataink során kiderült, hogy a direkt érintkezésen alapuló Ostracodtoxkit érzékenyebb, mint az elúciós üledékfeltáráson alapuló Daphnia tesz. Látható, hogy ha pusztulás nincs is a mintában, a növekedésgátlás gyakran jelez valamilyen szennyezést, ezért ennek a tesztnek az alkalmazása többletinformációval látja el a felhasználót. Az eredményekből az is látszik, hogy legtöbbször a víz nem mutat toxicitást, de a víztest alatt elhelyezkedő üledék igen. Ez is alátámasztja az üledék vizsgálatának fontosságát, kiemelten olyan helyeken, ahol az élővíz ivóvízbázisként is szerepel, hiszen az üledékben akkumulálódott szennyezés potenciális veszélyt jelent a vízbázisra is. A Heterocypris incongruens a fogyasztó szervezetek közé tartozik, az alga mellet az üledék szerves törmelékét is fogyasztja, így az üledék részecskéi bekerülnek szervezetébe, és az azon megkötődött nem vízoldékony vegyületekkel is közvetlenül érintkezik. Így az egyik legérzékenyebb tesztszervezet az üledékek vizsgálatában J. Mankiewicz-Boczek et al., 2008). 6