A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

11. szekció: A vízmikrobiológia, ökotoxikológia időszerű kérdései - Törő Károly, dr. Törökné Kozma Andrea, OKI: Üledéktoxicitás vizsgálatának új lehetőségei

ÜLEDÉKTOXICITÁS VIZSGÁLATÁNAK ÚJ LEHETŐSÉGEI TÖRŐ KÁROLY – DR. TÖRÖKNÉ KOZMA ANDREA OKI Mivel a vizek minőségét jelentősen befolyásolja a víztér alatt elhelyezkedő üledék, ezért annak vizsgálata rendkívül fontos. Az üledékben a szennyezés után akkumulálódhatnak a szennyezők, amelyek a víz fizikai (pl. viharos szél – üledék felkeveredése), vagy kémiai változása (pl. anaerob körülmények kialakulása) esetén ismét visszakerülhetnek a víztérbe. Ezért egyik fontos paraméter az üledék toxicitása. A Víz Keretirányelv (2000/60/ EC) előírja a víztestek jó kémiai és ökológiai állapotát, amelynek része az üledék is, így ebből a szempontból is elengedhetetlen ennek vizsgálata. Egyszerűen kivitelezhető standardizált módszer nem létezik az üledék közvetlen ökotoxikológiai vizsgálatára, ezért többnyire a szilárd veszélyes hulladékra alkalmazott kirázásos módszert használják, (MSZ 21978-9) majd az eluátumot vizsgálják ökotoxikológiai szempontból. Vizsgálataink során összehasonlítottunk egy kereskedelmi forgalomban kapható közvetlen érintkezésen alapuló tesztet (MicroBio Test Inc által előállított Otracodtoxkit F) egy kirázásos minta-előkészítésen alapulóval. A minta-előkészítés módjain kívül a tesztben szereplő tesztállatok is mások voltak, így az Ostracodtoxkit F esetében a Heterocypris incongruens, a kirázásos módszernél a Daphnia magna lárváit használtuk, mindkét faj az alacsonyrendű rákok közé tartozik. A tesztek expozíciós időtartamai is különböztek, az Ostracodtoxkit F 6 napig, míg a Daphnia teszt 2 napig tart. Az összehasonlításhoz különböző helyekről és különböző víztípusokból származó üledékeket használtunk fel, hogy minél sokrétűbbek legyenek a vizsgálatok az eltérő szennyezésprofil miatt. Az üledék vizsgálat mellett mindig végeztünk ugyan onnan származó víz toxikológiai vizsgálatot is. Az előzetes eredmények azt mutatják, hogy a közvetlen érintkezésen alapuló Ostracodtoxkit érzékenyebb, mint az elúción alapuló. Az azonos helyről származó víz kevésbé toxikus, mint az üledék, illetve az üledék kivonata. Bevezetés A vizek biológiai és kémiai minőségét nagymértékben befolyásolja a víztest alatt elhelyezkedő üledék, ezért annak vizsgálata rendkívül fontos. Az Víz Keretirányelv (2000/60/ EC) előírja a víztestek jó kémiai és ökológiai állapotát, amely vonatkozik egyrészt a víztestre és az üledékre is, így ebből a szempontból is elengedhetetlen az üledék vizsgálata. Az üledékben az esetleges szennyezés után akkumulálódhatnak a szennyezők, amelyek a víz fizikai (pl. viharos szél – üledék felkeveredése), vagy kémiai változása (pl. anaerob körülmények kialakulása, pH megváltozása, stb.) esetén ismét visszakerülhetnek a víztérbe (Kucharaski et al., 2004). Illetve a felsőbb szakaszból lekerülhetnek az alsóbb részekre és ott szennyezést okozhatnak. Ezért egyik fontos vizsgálandó paraméter az üledék toxicitása (J. Mankiewicz-Boczek et al., 2008). Ezen kívül az üledék minősége nagyon fontos higiénés szempontból is, hiszen az itt akkumulálódott anyagok kikerülhetnek az élővízbe, onnan esetleg az ivóvízbe, ahol számos egészségügyi problémát okozhatnak.