A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

10. szekció: Számítógépes modellek alkalmazása a vízgazdálkodásban - dr. Szlávik Lajos Ph.D., Sziebert János, Zellei László, EJF: Lónyai-főcsatorna vízháztartási viszonyainak és a szivattyútelepek belvízbeemelési feltételeinek vizsgálata

46

5. Összefoglalás, javaslatok A Lónyai-főcsatorna összetett, több mellékvízfolyás és szivattyútelep együttműködéséből kialakult vízrendszer. Működésének elemzése a rendelkezésre álló mérési adatok alapján korlátozottan lehetséges, mivel a szélsőséges belvízi állapotok kialakulása és lefutása nem írható le. Erre vonatkozóan az átemelő szivattyútelepek üzemóra és teljesítmény adatai sem nyújtanak többlet információt. Ebből következően a tiszai árhullámokkal történő együttműködés és a torkolati árvízkapu megépítéséből és üzemeltetéséből következő hatások vizsgálatára felépített 1D hidraulikai modell eredményei is korlátozottak. Az első kérdés (4.3.1. alfejezet) vizsgálata során az 1999. márciusi és a mértékadó árvízi és belvízi helyzetben meghatároztuk a torkolati műtárgy megépítése előtti szivattyúzási vízbeemelési feltételeket, valamint az árvízkapu megépítésével és előírt üzemrendjével hogyan módosulnak az előbbi jellemzők. A Lónyai-főcsatorna számított és mért vízszint-idősorai és hossz-szelvénye egyben a számítási eljárás illesztését is jelentette. A jellemzőnek választott tetőzési szintek és kijelölt vízszintek meghaladási tartósságai alapján (4.2. táblázat) valószínűsíthető kismértékű tetőzés és tartósság növekedés. A számított változások mértéke – megépült és nyitott árvízkapu esetén – tetőzés tekintetében 4-9 cm, tartósság növekedésben kisebb, mint 0,5 nap. Fentiek elméleti jellegű eredménynek tekinthetők, az adatsorokban a Lónyai meder leürülésekor jelenik mg a késleltetés. Az előírt üzemrendek vizsgálatára a műtárgy ideiglenes kezelési és karbantartási leírásában bemutatott 4. üzemrendi állapotot (Zárás: Kótaj 850 cm, (99,08 mBf) és/vagy a Tiszabercel 800 cm (99,36 mBf) elérésekor. Nyitás: az árhullám levonulásával a műtárgy alvízoldali vízállása a felvízszint alá csökken.) választottuk. Az eset vizsgálata során a szélsőséges helyzetek együttállásából adódó következmények feltárást tűztük ki célként. Ezért a tiszai oldalon a mértékadó árhullámot, míg a Lónyai-főcsatorna terhelésére a 4.9. ábrán bemutatott, hasonlóképpen mértékadónak tekinthető mellékvízfolyás és szivattyútelep üzemelési állapotokat használtuk határfeltételként. Az eredmények a várt következményeket igazolták, magas belvízi terhelések esetén – szivattyús átemelés nélkül – a Lónyai-főcsatorna meder gyors feltöltődése következik be. Több változatban számítva a zárási időtartamokat, közepes belvízi terhelést és a tervezett torkolati átemelő kapacitás működését is feltételezve, megállapítható, hogy az árvízkapu zárása kedvezőtlen vízszintemelkedésekhez vezet. Az esetleges üzemrend módosításokra és szervezési intézkedésekre irányuló további vizsgálatokra két jelentősebb terület jelölhető ki. Egyrészről az árvízkapu működtetésének várható mennyiségi jellemzői tekintetében a tiszai árvizek és a Lónyai vízrendszer belvizei egyidejűségeinek statisztikai mutatói adhatnak tájékoztatást. Másrészről operatív értelemben a zárási döntés, az esetleges további torkolati átemelő kapacitás telepítésének elrendelése csak a vízrendszer valamennyi meghatározó elemére kiterjedő folyamatos hidraulikai állapot ismeret birtokában történhet. Belvízi helyzetben, amikor egyidejűleg tiszai árhullám várható, valamennyi főfolyás és a szivattyútelepek napi vízszállításának ismeretére van szükség. Ehhez a főmederben háromváltozós vízhozamgörbék előállítása, esetleg vízhozam nyilvántartó állomások kiépítése javasolható. Az alkalmazott számítási eljárás (HECRAS modell) alkalmasnak bizonyult a kitűzött kérdések megválaszolásához szükséges adatok szolgáltatására. Javasoljuk, hogy a vízrajzi adatgyűjtő munka tervezésekor ezt a lehetőséget vegyék figyelembe.