A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
10. szekció: Számítógépes modellek alkalmazása a vízgazdálkodásban - dr. Szlávik Lajos Ph.D., Sziebert János, Zellei László, EJF: Lónyai-főcsatorna vízháztartási viszonyainak és a szivattyútelepek belvízbeemelési feltételeinek vizsgálata
39 4.4.2. Mértékadó árvízi és belvízi helyzetben, a torkolati műtárgy megépítése előtti szivattyúzási vízbeemelési feltételek vizsgálata A torkolati árvízkapu megépítése és működtetése a feltételezések szerint megváltoztatja a főcsatorna eddigi üzemrendjét és kihat a társulati üzemeltetésű szivattyútelepek működési feltételeire is. Hatásának értékeléséhez a belvíz beemelő szivattyúk üzemi körülményeit meghatározó módon befolyásoló két befogadó paramétert választottunk. A tetőzések magasságával a maximális emelőmagasságot eredményező helyzetet kívántuk jellemezni, míg az egyes vízszintek tartósságával az üzemidők várható változásaira nyerhetünk információt. Az előzetes egyeztetéseken kialakult szakértői álláspontok szerint jellemző terhelési időszaknak az 1999. márciusi árhullám és belvizes állapot tekinthető. A hidrológiai elemzések során mértékadónak (p= 5%) az 1999. évit Tiszabercelnél mintegy 50 cm-rel meghaladó magasságú tiszai árhullám (tetőzés: 100,16 mBf) és Lónyai-főcsatorna vonatkozásban közel azonos belvízi vízháztartási állapot bizonyult. A változások jellemzésére a kótaji szelvény adatait választottuk, mert jól dokumentált, rendszeresen mért szelvényről van szó, amely a vizsgált vízfolyás szakasz megközelítő közepén helyezkedik el. Az elvégzett számítások eredményeit a 4.1. táblázatban foglaljuk össze. 4.1. táblázat Kótaj tetőzés (mBf) Kótaj vízszint tartósság 99,0 mBf szinten (nap) Kótaj vízszint tartósság 98,0 mBf szinten (nap) 1999. évi árhullám és belvízi helyzet 99,22 4,5 14,4 Mértékadó árhullám és belvízi helyzet 99,74 7,7 - Az 1999. évi árhullám jellemző adatait a 4.9. ábrán mutatjuk be. A mértékadó hidrológiai szituációt Lónyai-főcsatorna vízhozam terhelés tekintetében a 4.11. ábrán mutatjuk be. Az ábra tartalmazza a tiszai árhullám levonulása során a főcsatornában kialakuló maximális vízszintek hossz-szelvényét is, valamint az 1999-ben kialakult tetőzési hossz-szelvényt. A mértékadó hidrológiai helyzetben kialakuló szinteket és tartósságokat az alábbi 4.10. ábrán mutatjuk be. A már említett határfeltételi bizonytalanságok, azaz, hogy nem ismert a várható belvízi terhelések idősora, az eredmények csak a tetőzés közeli tartományban, (99,0 mBf és felette) alkalmasak következtetések levonására. A 4.1. táblázatban közölt értékeket, mint torkolati árvízkapu megépülte előtti alapállapot jellemzőket kezeljük a továbbiakban.
