A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
10. szekció: Számítógépes modellek alkalmazása a vízgazdálkodásban - dr. Szlávik Lajos Ph.D., Sziebert János, Zellei László, EJF: Lónyai-főcsatorna vízháztartási viszonyainak és a szivattyútelepek belvízbeemelési feltételeinek vizsgálata
8 0.0 0.1 0.2 0.3 0.4 0.5 0.6 0.7 0.8 0.9 1.0 550 600 650 700 750 800 850 900 1.0 10 30 50 100 Leghosszabb árhullámos időszakok Meghaladási valószínűség Lónyay főcsatorna - Kótaj vízállás cm 1952 - 2007 Tárgyidőszak: év Árhullám hosszak, [nap] Empírikus eloszlás 1-L(z) = 0.001 0.0 0.1 0.2 0.3 0.4 0.5 0.6 0.7 0.8 0.9 1.0 550 600 650 700 750 800 850 900 1.0 20 50 100 Árhullámos időszakok összegei Meghaladási valószínűség Lónyay főcsatorna - Kótaj vízállás cm 1952 - 2007 Tárgyidőszak: év Árhullám hosszak, [nap] Empírikus eloszlás 1-L(z) = 0.001 3.7. ábra 3.8. ábra 0.0 0.1 0.2 0.3 0.4 0.5 0.6 0.7 0.8 0.9 1.0 550 600 650 700 750 800 850 900 0 1.0 1.0 2.0 3.0 5.0 10 15 30 'Árvízi terhelés' maximumai Meghaladási valószínűség Lónyay főcsatorna - Kótaj vízállás cm 1952 - 2007 Tárgyidőszak: év 'Árvízi terhelés', 1000 cm*nap Empírikus eloszlás 1-L(z) = 0.001 0.0 0.1 0.2 0.3 0.4 0.5 0.6 0.7 0.8 0.9 1.0 550 600 650 700 750 800 850 900 0 1.0 2.0 3.0 5.0 10 20 Árhullámos időszakok száma Meghaladási valószínűség Lónyay főcsatorna - Kótaj vízállás cm 1952 - 2007 Tárgyidőszak: év Empírikus eloszlás 1-L(z) = 0.001 3.9. ábra 3.10. ábra A Kótaj állomás vízhozam idősora még hiányosabb, mint a vízállás idősor volt. Vízhozam mérések 1980-ban, 1985-1997, 2005. években nem voltak. A rendelkezésre álló adatsorból készített feldolgozások ennek figyelembe vételével kezelendők. A 3.11. ábrán az évi jellemzőket és azok trendjét ábrázoltuk. Homogenitás vizsgálatot nem készítettünk, mert az adatsor igen hiányos. A vízhozamok gyakoriság, tartósság ábráját a 3.12. ábra mutatja. Az évi jellemző vízhozamok vizsgálata során az évi maximumok Weilbull 3 eloszlást követnek. A valószínűségi függvényt és az illeszkedés mértékét (86%) a 3.13. ábra mutatja. A grafikus eloszlásvizsgálat (3.14. ábra) alapján áthatjuk, hogy az adatok lépcsőzetesen helyezkednek el az ábra szinte minden részét. Ez a jelenség nem szokásos valószínűleg a belvízhullámok mérési nehézségeire vezethetők vissza. A különböző előfordulási valószínűségű évi maximális belvízhozamokat a jobb kezelhetőség érdekében táblázatos formában is megadjuk (3.4. táblázat). A táblázatból kiemeltük az 1%-os, az 5%-os, a 10%-os és az 20%-os értékeket. A vizsgálatot itt is kiterjesztettük a belvízhullámok részletes elemzésére, amelyeket a 3.15– 3.18. ábrákon adunk meg. A 3.5. táblázatban kiemeltük azokat az éveket, ahol 20 %-os (29,31 m 3 /s), illetve 50%-os (17,34 m 3 /s) előfordulási valószínűségnél nagyobb évi maximális vízhozamok vonultak le. A legfeljebb 20%-os előfordulási valószínűségű belvízhullámokat részletes vizsgáltuk. A belvizek levonulási menetrendjét a 3.19–3.23. ábrák mutatják. Az ábrák bal oldalán a vízállásokat ábrázoltuk abszolút (m Bf.) értékben, a jobb oldali függőleges tengelyen a vízhozamokat (m 3 /s). A ábrákon a Lónyai-főcsatorna tiszai szelvényében számított tiszai vízállást (a Tiszabecsi és a Tokai vízmércék adataiból lineáris interpolálással) adtuk meg vízmérce hiányában. Erre a vízállás adatra a visszaduzzasztás megítélése miatt van szükség.
