A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Virág Margit, VIZITERV Environ Kft., Csegény József, FETIKÖVIZIG: Környezeti célkitűzések és intézkedések a Tisza részvízgyűjtő területén különös tekintettel a Felső-Tisza-vidék vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegységeire.

Az árvízi biztonság garantálása - az árvízszintek emelkedése • „A Tisza árvízszintjeinek a növekedése jelentős részben a folyó vízlevezető képességének romlása miatt következett be. Ennek az oka elsősorban abban keresendő, hogy a nagyvízi mederben olyan főként emberi tevékenység zajlik, ami duzzasztást okoz, akadályozza a víz zavartalan levonulását. Ezért kell, hogy az egyik fő cél legyen a nagyvízi meder vízszállító képességének növelése, a folyó hullámterén a táj- és földhasználat váltás, valamint a lefolyás elősegítését szolgáló beavatkozások. • Az árvízszintek további emelkedését megjósolni biztosan nem lehet, ill. valószínűleg tovább fognak emelkedni, a gátak végtelenségig emelése nem járható út.” Az árvízi biztonságot más szempontból vizsgálva az árvízvédelmi töltések, vízfolyások és csatornák menti depóniák keresztirányú akadályt képeznek az élőlények vándorlásában. A mentett oldali holtágaknak megszűnt a kapcsolata a folyókkal. Az egykori ártereken a vizes élőhelyek és vízigényes vegetáció visszaszorult. A fentieken kívül természetesen vannak helyi jelentőségű vízgazdálkodási problémák, amelyeket csak címszavakban az alábbiakban foglalhatunk össze: 1. A nyírségi mesterséges vízfolyáshálózat a legtöbb helyen belemetsz a talajvíztükörbe, így az évek nagyobb részében megcsapolja azt. A felszín alatti víz mennyiségi állapota nem megfelelő. 2. A beregi lápok vízhiánya, a vízjárási viszonyok nem egyenletesek, fontos lenne a vízpótlás megoldása. 3. Az Ecsedi láp lecsapolásának célja főként a termőterület növelése volt. Ma már csaknem az egész terület szántóföldi művelés alatt áll. Az elmúlt 1-2 évtizedben számtalan kutatócsoport foglalkozott az egykori nagy kiterjdésű (34.000 ha) láp részleges rehabilitációjának kérdésével. Jelentős az a terület (kb. 2-3.000 ha) amely mezőgazdasági művelésre nehezen vagy egyáltalán nem alkalmas. Ezek a maradványterületek lennének alkalmasak a vizes élőhelyek megteremtésére. 4. Felszíni és felszín alatti vizek szennyezettsége, melynek okai: szántóföldek túl nagy aránya, intenzív mezőgazdasági művelés, állattartó telepek, települési szennyvíz bevezetések, kommunális hulladéklerakók és a belterületekről lefolyó vizek, illetve néhány tározó esetén a halászati hasznosítás, valamint a halászati hasznosításhoz kapcsolódó túlzott tápanyagbevitel. 5. A víztestek jelenlegi állapota, problémák okok a vizsgált tervezési alegységeken 5.1. Vízfolyás víztestek A tervezési alegységekben (2-1 Felső-Tisza, 2-2 Szamos-Kraszna, 2-3 Lónyay főcsatorna) lévő vízfolyás víztesteknél fellépő ökológiai problémák elsősorban a vízfolyások szabályozottságából erednek. A diffúz és pontszerű szennyező forrásokból (kommunális és élelmiszeripari szennyvizek, állattartó telepek) származó terhelések a víztestek tápanyag és szervesanyag tartalmának változásában jelentkezik, melyet a kémiai állapot kellőképpen tükröz. Fontos még a víztestek belső terhelése (feliszapolódás), a fürdők termálvíz bevezetései (sókoncentráció változás), az illegális szennyvízbevezetések, valamint a tározókból és halastavakból leeresztett tápanyagban és szerves anyagban gazdag vizekből származó hatások. 9