A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)

7. szekció: A VÍZ, MINT MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁS - Blaskovics Gyula, KO-HANZA Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.: Duna – kór, a természetvédelem csődje

(meanderezés), de a meder mélysége állandósult, gyakorlatilag nem változik. Ez az állapot a hazai folyószakasznak, ezt védelmezik a természetvédelmi hatóságok.

A folyóvölgyek alsó szakaszán a tovább csökkenő energiakészlet már a hordalékszállítási munkát sem képes ellátni, az érkező hordalék egyre nagyobb része rakódik ki, állandósul a meder feltöltődése, a folyó számtalan ágra szakadva képes csak vizét a tengerekbe visszavezetni. Hosszabb folyókon, folyamokon a terepviszonyoktól függően többször is változhat a szakaszjelleg. A Duna a Kárpátok koszorújába belépését követően alsó szakasz jelleget öltött (Szigetköz - Csallóköz) kilépésekor felső szakasz jellegzetességet mutatott (Vaskapu).

Az energia megoszlásának, a hordalék termelés és szállításnak, a mederváltozásnak a fentiekben vázlatosan ismertetett jellegzetességei évezredeken keresztül változatlan formában fennálltak. A vízenergia igénybevétele ugyan a kezdetektől végigkísérte történelmünket, de a felhasználás viszonylagos csekélysége a természeti spontán viszonyokat észrevehetően nem befolyásolta.

A villamosenergia igény feltámadása a modern vízgépek, a vízturbináknak a 19. század közepén történt megjelenéséhez kapcsolódik. Az igények rohamos növekedése a vízerőművek számának, egységteljesítményének dinamikus növelésével járt. Ezt a fejlődést megakasztotta a 20. század első felében a hőerőművek, második felében az atomerőművek megjelenése, a vízerőmű építési kedv lecsökkent. Drasztikusan változott a helyzet a század végére. Az egymást követő olajválságok, majd a környezetvédelem prioritásának érvényesülése a 19. század végén bevezetett vízerőmű telepítés reneszánszát eredményezte, a hő-, majd atomerőművek megjelenése és térnyerése által a huszadik század első felében leállt vízerőmű telepítés fellendült, az évszázad végére számos folyónál a teljes belépcsőzés megvalósult. A fölös vízerőkészletek szinte teljes kitermelése minőségi változást okozott a belépcsőzött folyók hordalék és mederviszonyaiban: a folyók felső szakaszán a hordaléktermelés a korábbinak töredékére csökken, a mederállapotok stabilizálódnak, középső szakaszaikra hordalékterhüktől megszabadultan érkeznek a folyók. Itt energiatöbbletüket a meginduló hordaléktermelés emészti el. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a korábban a felső szakaszra jellemző hordaléktermelés áttevődik a belépcsőzött folyószakasz alá. Itt ugyan a felső szakaszokhoz képest kisebb energiatömeg működik, medermélyítő hatékonysága mégis nagyobb, mert a felső szakaszok kőzetanyagával szemben itt a mederágy könnyen bomló, lerakódott és bepáncélozódott hordalék, ez lényegesen kisebb munkával is mozgásba hozható.

Összefoglalva az energetikai vizsgálatokból elszűrhető törvényszerűségek:

Ha az érintetlen folyóra egy vízerőmű települ az ősi, természeti állapotok drasztikusan megváltoznak:- a duzzasztómű feletti szakaszon - a duzzasztási határig kiterjedően - megszűnik a folyó hordaléktermelése, hordalékszállítása, az oda beérkező hordalék kiülepszik, lerakódik, a meder fenékszintje folyamatosan emelkedik.- a duzzasztómű alatti mederszakaszon rohamos medermélyülés indul, a korábbi középső- vagy alsószakasz jelleg felsőszakasz jellegűre vált.

E káros mederváltozásoktól az elsőnek települt duzzasztómű befolyásolta mederszakasz újabb duzzasztóművek telepítésével védhető meg. A folyásiránnyal szembehaladva települő duzzasztóművek kitolják a feltöltési határt. A forrásvidékig felterjeszkedő duzzasztó láncolat megszünteti a medermélyítést, megszűnik a hordaléktermelés, ha nincs hordalék nincs minek kiülepednie, nincs feltöltés, a mederállapotok tartósan stabillá válnak. A duzzasztóláncolatot folyásirányba terjesztve tolódik el a rohamos medermélyülés szakaszhatára a folyótorkolat felé. A láncolatot a torkolatig kiépítve a medermélyülés is megszűnik. A folyó feles energiatartalmának 4