A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)

7. szekció: A VÍZ, MINT MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁS - Ágoston Bence , Dr. Kozák Péter, Dr. Török József, ATIKÖVIZIG: A termálenergia hasznosítási lehetőségei a Dél-alföldi Régió területén

Hévízgazdálkodási szempontból fontos a feltárt, a hasznosított és a szabad készletek minőségi védelme is. A hévízkészlet minőségi védelmét a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízi létesítmények védelméről kiadott 123/1997. (VII. 18.) Kormány rendelet szabályozza.

Magyarország EU csatlakozása után a szükséges jogharmonizáció miatt az EU Víz Keretirányelvére (2000/60) alapozva számos új jogszabály alapozódott. A felszín alatti víz és a földtani közeg védelméhez szükséges határértéket a 10/2000. (VI. 2.) KöM-EüM-FVM- KHVM együttes rendelet tartalmazza. A minőségi és a mennyiségi védelmet hivatott szolgálni a 20/2001. számú Kormányrendelet a hatásvizsgálatról és a hatásvizsgálat köteles tevékenységekről. A rendelet 1. számú mellékletének „B” fejezete a hatásvizsgálat köteles tevékenységek közé sorolja a 2000 m3/nap-nál nagyobb hozamú termál-rétegvíz kivételt, az 1000 m3/nap-nál nagyobb hozamú termál-karsztvíz kivételt, a felszín alatti vízkészletbe történő vízbesajtolást, valamint a geotermikus erőmű létesítését 20 MW villamos teljesítménytől. A 201/2001. számú Kormányrendelet az emberi fogyasztásra szolgáló víz minőségi követelményeire és a vízminőség-ellenőrzés rendjére terjed ki. A felszín alatti vizek védelmének érdekében született a 219/2004. számú Kormányrendelet. A rendelet célja a felszín alatti vizek jó állapotának biztosításával és annak fenntartásával, a szennyezésének fokozatos csökkentésével és megelőzésével, a hasznosítható készleteinek hosszú távú védelmére alapozott fenntartható vízhasználattal és a földtani közeg kármentesítésével összefüggő feladatok és kötelezettségek megállapítása. A vízgyűjtő gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004. számú Kormányrendelet rendelet célja, hogy a vizek külön jogszabályban meghatározott jó állapotának elérése és fenntartása érdekében szükséges intézkedéseket, intézkedési programokat egységes keretbe foglalja és meghatározza az ezeket összefoglaló vízgyűjtő-gazdálkodási terv tartalmát, valamint a tervezés szabályait. A befogadó vízhozamától függően a bevezetett termál csurgalékvíz eltérő módon befolyásolja környezetét. A 28/2004. számú KvVM rendelet tartalmazza az irányadó határértékeket, amelyek figyelembe vételével a használat utáni termál csurgalékvíz felszíni befogadóba vezethető. Új vonása a rendeletnek - a korábbi szabályozásokkal szemben - az, hogy a 34. fejezetének előírásai külön határértékeket adnak az energetikai-, a gyógyászati- és a termálfürdőkből származó használt termálvizekre.

3.4 A hévízhasznosítás problémái

A hévizekben közismerten gazdag természeti adottságú régió geotermikus energia feltárására épült több száz hévízkútból évente fokozódó mennyiségben kitermelésre kerülő termálvíz nagy része felszíni befogadókba kerül elvezetésre. A használt hévizek a vízi élővilágra, a befogadók hasznosítására kedvezőtlen kémiai összetételüknél és magas sótartalmuknál fogva károsaknak minősülnek. A nagy sótartalmú és nátriumszázalékú víz öntözésre sem használható, mert a talajban káros ioncsere folyamatot indít el. Ez a folyamat gyakorlatilag visszafordíthatatlannak tekinthető, a talaj elszikesedéséhez vezethet. A felszíni befogadók szennyezésén kívül az ilyen „hagyományos” vízelhelyezési gyakorlat vízkészlet-pazarló is, mert a vizet csak hőhordozó közegként használja. A rohamosan növekvő vízkitermelés következtében a hévízrezervoár regionális nyomáscsökkenése következett be. Az egyre szigorúbbá váló környezetvédelmi és vízkészlet gazdálkodási követelmények nem teszik lehetővé a régi elhelyezési gyakorlat folytatását. Az új vízelhelyezési követelményeknek csak a használt hévizek víztároló rétegeikbe való visszasajtolása (visszatáplálása) felel meg. Azonban a könnyen belátható előnyök mellett ennek a módszernek is vannak hátrányai: elsősorban a megvalósítás tetemes költségigénye, valamint a homokrétegekbe történő visszasajtolás hosszúidejű üzemi tapasztalatainak és nagyobb számú referencia helyeinek hiánya. A visszasajtolás üzemeltetése műszakilag igényesebb feladat, mint a hagyományos 9