A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
7. szekció: A VÍZ, MINT MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁS - Ágoston Bence , Dr. Kozák Péter, Dr. Török József, ATIKÖVIZIG: A termálenergia hasznosítási lehetőségei a Dél-alföldi Régió területén
A TERMÁLENERGIA HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI A DÉLALFÖLDI RÉGIÓ TERÜLETÉN ÁGOSTON BENCE - DR. KOZÁK PÉTER PHD. - DR. TÖRÖK JÓZSEF ATIKÖVIZIG Dolgozatunkban a Dél-alföldi Régió területére kidolgozott termálvíz hasznosítási stratéga kidolgozása során szerzett tapasztalatainkat kívánjuk megismertetni. 1. Bevezetés A Csongrád Megyei Önkormányzat megbízásából elkészített megvalósíthatósági tanulmányunk azt a célt szolgálja, hogy a régióban rendelkezésre álló jelentős termálenergia készletekkel kapcsolatos lehetőségeket feltárja. Összegezi a hévizek eddigi hasznosítása során megszerzett tapasztalatokat, egyrészt az üzemeltető oldal, másrészt a térség vízgazdálkodási és környezetvédelmi szempontjai alapján. Célkitűzéseink megvalósítása során feladatunk volt a termálenergia hasznosítás fejlesztési lehetőségeinek vizsgálata is. Javaslatainkkal elősegíteni kívánjuk a régió geotermikus energiaforrásainak optimális felhasználását, a regionális, a kistérségi, a települési és az intézményi projektek megalkotását a 2007-2013. évek közötti EU támogatási időszakra vonatkozólag. 2. A hévizekből nyerhető geotermikus energia felmérése a Dél-alföldi Régió területén 2.1 A régió területének földtani felépítése Földtani felépítését tekintve az Alföld, de a Dél-Alföldi Régió területe sem egységes medence. Egymás mellett különböző mértékben lesüllyedt fiókmedencék, közöttük kiemelkedések találhatók, eltérő üledékekkel. A torton óta süllyedő, merev medencealjzat túlnyomórészt ópaleozóos-paleozóos kristályos kőzetekből, főleg granitoidokból, csillámpalákból és csillámkvarcitokból, helyenként pedig karbon, perm, triász és kréta korú képződményekből áll. A medencealjzat Madaras-Tompa környékén csak néhány száz méter, egyebütt 1000 - >6000 m tengerszint alatti mélységben van. Legnagyobb mélységét „a dunai földtani szerkezeti árok” Szentes - Hódmezővásárhely - Makó városok által meghatározott tengely mentén érte el. A makói ároktól keletre az alaphegység meredek emelkedése tapasztalható, amelynek maximuma Battonya-Pusztaföldvár vonalába esik, északkeleti szárnya a Körösök katlansüllyedékébe mélyül. A Békéscsaba térségében lévő északnyugatdélkeleti irányú lokális medence a makóihoz hasonló mélységű, északkeletre (Gyula térségében) az alaphegység ismét 4000 m-re „emelkedik”. A süllyedékeket kitöltő harmadkori üledékösszleten belül a legnagyobb vastagságot a Pannon beltenger üledékei érték el. Az üledékek formációkra tagolhatók kifejlődésük, kőzetanyaguk, fácieseik stb. alapján, amelyek közül hévízföldtani szempontból legfontosabb felsőpannon üledékek a Törteli formáció uralkodóan homokos, kisebb részben aleuritos kifejlődésű képződményeivel kezdődnek. Képződésükkor igen gyorsütemű volt az üledékbehordódás, s így a finomszemcsés üledékek részaránya kicsi, csak vékonyabb aleurolit és agyagmárga rétegek formájában jelenik meg. A tektonikus süllyedéket feltöltő folyók bőséges hordalékanyaga általánosan elterjedt, jellegzetesen vastag, több ritmusban egymásra települt üledékösszletet eredményezett: többszintes, soktelepes hévízrezervoárt alkotva. A formáció üledékei a felszín felé haladva
