A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)

5. szekció: VÍZELLÁTÁS, VÍZKEZELÉS - Botos Tamás, Északdunántúli Vízmű Zrt.: Esztergom vízellátása karsztvízzel a Csápos I. sz. kút felhasználásával

Ezt a munkát húsz napig folytatták, mire a szennyezést sikerült kiemelni a vízből.

A szennyezéstől kb. 2-2,5 km-re helyezkedik el a térség egyik fő vízbázisa - amit az előzőekben ismertettem. A kármentesítés kezdetén már látni lehetett, hogy nem az olajszennyezés jelentett veszélyt a vízbázisra, hanem a szerves oldószer. A szerves oldószer oldódik a vízben, így megvolt annak lehetősége, hogy a szennyezés eléri a csápos kutakat is.

Július 31-én vízmintázás kezdődött a Duna vizéből, valamint a csápos kutaknál és két fogyasztói ponton a városban.

Az ÁNTSZ határozatot hozott, hogy a vízvédelmi készültség fenntartásának teljes ideje alatt naponta célzott laboratóriumi vizsgálatokat kell végezni az alábbi szennyezőkre: benzol, toluol, etilbenzol, xilol, EPH. A szennyezőanyagok közül a csápos kutakban csak toluol jelenlétét lehetett kimutatni, ezért ennek - mint indikátor anyagnak - a Dunában és az ivóvízben lévő koncentrációjának alakulását volt célszerű elemezni.

A Dunából és a patakból hét helyen vett mintából hármat vizsgálva megállapítható, hogy 3-4 nap után a toluol szennyezés megszűnt- sok más vizsgált anyag szempontjából is vagy megszűnt, vagy nagyságrendekkel csökkent.

(9-10. ábrák).

9. ábra. Az élő folyóvízből vett vízminták helyei

A következő három vízminta diagramja látható a 9-es számú ábrán:- a védekezés helye;- a Táti Duna-ág torkolata;- közvetlenül a vízbázis feletti szakasz.

A 11. ábrán láthatóak a csápos kutakból vett vízminták toluol értékei.

(Itt szeretném megjegyezni, hogy az ivóvízben más szennyezőanyagot öt egymástól független laboratórium sem tudott kimutatni annak ellenére, hogy olyan paraméterekre is vizsgálták az ivóvizet, melyre általában nem szokták - például gyógyszerszármazékokra).

7