A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
4. szekció: VÍZKUTATÁS, VÍZTERMELÉS, VÍZVÉDELEM - Sallai Ferenc, ÉMI-KTVF: A Sajó vízminősége, hosszú távú védelme
Vizsgálati és értékelési módszer A vizsgálati eredmények értékelése „Felszíni vizek minősége, minőségijellemzők és minősítés” című MSZ 12 749 szabvány alapján történt. A szabvány a vizsgált komponenseket mutatócsoportokba sorolja: A: oxigénháztartási jellemzők; B: tápanyag-háztartási jellemzők; C: mikrobiológiai jellemzők; D: mikroszennyezők és toxicitás (D1: szervetlen mikroszennyezők; D2: szerves mikroszennyezők; D3: toxicitás; D4: radioaktivitás); E: egyéb jellemzők. A szabvány szerint minden egyes vízminőségi komponens éves adatsorát külön-külön kell értékelni a 90%-os összegzett relatív gyakoriságú érték alapján. A szabvány öt vízminőségi osztályt különböztet meg: I. osztály: kiváló; II. osztály: jó; III. osztály: tűrhető; IV. osztály: szennyezett; V. osztály: erősen szennyezett víz. A szabvány a Sajó folyón törzshálózati mintavételi helyként a folyó 6 szelvényét: Sajópüspöki-, Sajókaza-, Sajószentpéter-, Miskolc-, Sajólád- és Kesznyéten közúti híd szelvényét jelölte ki. A mintavételek évi 52-szeri (hetenkénti) gyakorisággal történt. A Sajó vízminőségének részletes kiértékelése egységesen a 2005. végéig érvényben volt (fentebb írt szabvány) szabvány alapján történt arra a három (Sajópüspöki ((határszelvény)), Sajószentpéter és Sajólád) szelvényre, melyek jól reprezentálják a folyó hazai szakaszának vízminőség változását. A vízminőség Sajópüspökinél Oxigénháztartási mutatók Az oldott oxigén tartalom és oxigén telítettség tekintetében 1986 előtt szennyezett, erősen szennyezett (IV-V. o.) volt a Sajó, általában 2-4 mg/l éves koncentrációk voltak jellemzőek, de nullához közelítő éves értékek is előfordultak. 1986-tól folyamatos javulás figyelhető meg (III. o.), majd 1990. december végétől, a Gömörhorkai Papírgyár leállását követően folyamatosan kiváló (I. o.) volt a vízminőség (7-9 mg/l). (1. grafikon) A biokémiai oxigénigény (BOI5) alapján a folyó 1990-ig erősen szennyezett volt. Ezt követően tűrhető (III. o.), majd 1995-től a biológiailag könnyen bontható szerves szennyezőanyag tartalom 6 mg/l alá csökkent, amely alapján jó minőségű (II. o.) lett. A permanganátos oxigénfogyasztás (KOIps) tekintetében 1990-ig a folyó erősen szennyezett (V. o.) volt, a rothadóképes szerves anyag tartalom 50-100 mg/l között változott. 1991-tőljelentősjavulás volt megfigyelhető, a vízminőségjó és tűrhető (II-III. o.) értékek (10-22 mg/l) között változott. A dikromátos oxigénfogyasztás (KOId) értékei 1990-ig 100-250 mg/l között változtak (V.o.), ezt követően a 20 - 30 mg/l körüli koncentrációk márjó és tűrhető vízminőséget jeleztek. (2. grafikon). A szaprobitási index értékei is hasonlóan alakultak, 1991-ig folyamatosan szennyezett (IV. o.) értéket mutatott, majd ezt követően tűrhető (III. o.) lett. Az oxigénháztartási mutatók egészét figyelembe véve megállapítható, hogy a 80-as évek közepéig erősen szennyezett víz minőségében fokozott javulás volt tapasztalható a határszelvényben. 1990 végétől viszont a változás ugrásszerűen, egyik napról a másikra következett be, és ez a javulás az elmúlt 18 évben is tovább folytatódott.
