A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
3. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Vári Dezső, FETIKÖVIZIG: A Beregi belvízrendszer fejlesztési koncepciója vízháztartási szemléletű vízrendezési megoldások alkalmazásával
Tehát a természet- és környezetvédelem érdekeinek megfelelő, a mezőgazdasági termelés igényeit és a vagyonbiztonságot figyelembevevő vízgazdálkodást kell megvalósítani, amelynek során vizsgálni kell a belvízrendszerek területén: • a területhasználatot (művelésből való kivonás) • a vízvisszatartás • vízpótlás kérdéseit • a létesítmények jelenlegi és szükséges kiépítettségét (esetleg a kiépítettség csökkentését, a mértékadó vízszint emelését) • az üzemeltetést (szivattyúzás csökkentése) • a szükséges fenntartási munkákat • az élővilág életfeltételeihez szükséges víz biztosítását • a vizes élőhelyek kialakítását, megtartását, ennek érdekében a csatornák méreteinek az átalakítását úgy, hogy a belvízelvezetési funkció is megmaradjon. II. Irodalmi áttekintés 2.1 A beregi belvízrendszer története A Bereg-Szatmári-síkság hazánknak talaj- és folyóvizekkel egyik legjobban ellátott területe. A határon túli peremhegységekből érkező Tisza és mellékfolyói egymással párhuzamosan futnak le nyugat-északnyugati irányba. A Tisza természetes folyómedre a középszakasz jellegű folyók sajátosságait mutatja. A folyamatos mederfejlődés a szabályozások okozta mederkiegyenesítés ellenére tetemes medertolódást okozna, ha partvédő művekkel nem védekeznének ellene. Az alapvonalaiban mindössze holocén korú vízhálózat még fiatalabbá vált a folyószabályozások következtében. A felszíni vízhálózat részben szegényebb lett számos lecsapolt vízállásos területtel, a kanyargós folyók kiegyenesedésével, részben gazdagabb a több száz kilométer hosszú belvízlevezető csatornahálózattal, mely egyik mutatója a terület vízgazdagságának. A Tiszán ma gátak védik az alacsonyabb területeket az elöntéstől. A folyó a durva hordalék nagyobb részét a határon kívüli folyószakaszokon rakja le. Így a hazánk területére érkezett hordalék zöme homok. A Tisza azonban Tivadarig, a Túr Sonkádig aprókavicsos homokot is görget. Lebegtetett hordalékszállításban a Szamos felülmúlja a Tiszát, bár a Tisza vízhozama - kisebb vízgyűjtőterületről is - meghaladja a Szamosét. A magyarázat az Erdélyi-medence lazább felszínépítő anyagában keresendő, ahonnan a Szamos vizeinek egy részét összegyűjti, szemben a Tisza túlnyomóan tömör kőzetekkel borított felső vízgyűjtőjével. A XIX. századi nagy természetátalakító munkák előtti táj vázlatos megrajzolásához az alapot az I. katonai felmérés (1782-1785) Szatmárra vonatkozó térképszelvényei és a hozzájuk kapcsolódó leírás adja. A mai belvízrendszer kialakulásának története gyakorlatilag az ármentesítés története, s rövid múltra tekint vissza. A belvízrendszer ősi állapotában 50 %-ában, mint ahogy azt az I. katonai felmérés alkalmával készített feljegyzések igen élethűen ábrázolják mocsár és vízállásos terület volt. Az 1846-ban alakult Bereg-vármegyei Vízszabályozó Társulat a töltésépítési munkák beindítása után 1867-ben célul tűzte ki az addig nyíltan lefolyó belvizek szabályozott 2
