A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)

3. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Körösparti János, Bozán Csaba, Halászati és Öntözési Kutatóintézet: A földárjás területek vízgazdálkodási problémái

A területek lehatárolása bonyolult feladat, ugyanis nemcsak a felszínre kibukó víz okozta károkat (mely igazán csak a szélsőségesen belvizes években tapasztalható) kell figyelembe venni, hanem az ún. látens károkat okozó, kritikus talajvízszint emelkedéseket is. Számos kutató (Kreybig, 1942; Kiss, 1976; Rónai, 1985; Pálfai, 1986; Bozán és Körösparti, 2003/b) munkájából kiderült, hogy a vízfeltöréses területeken a talajvíz járása nem egyértelműen „csak” a helyi hidrometeorológiai tényezők függvénye, hanem érvényesülnek a regionális, a mezo-, illetve a lokális hidrogeológiai kapcsolatok is, melyek egy csapadékmentes időszakban is megemelhetik a talajvízszintet oly mértékben, amelytől kétfázisúvá válhat a talaj legfelső termékeny rétege. Ez leginkább ott veszélyes, ahol a talajvíz nyomás alatt áll, ugyanakkor hiányzik a talaj felső vízzáró feküje is.

Felmérésünk szerint (Bozán et al., 2004) a Maros hordalékkúp területén találhatunk legfőképpen talajvízfeltöréses területeket, mint a Körös-Tisza-Maros közén (az országhatártól kb. Gádoros-Székkutas vonaláig), a Szárazér környéki, a tótkomlósi és környéki, Kevermes- Nagykamarás-Magyarbánhegyes-Medgyesbodzás közötti területen, Békéscsaba nyugati határában, Csanádpalota-Nagylak térségében, illetve Hunya, Kondoros, Elek, Orosháza és Cserebökény környékén. Ezen kívül még észleltek a Duna-Tisza közi hátság keleti lejtőjén is (Kecskeméttől és Kiskunhalastól Szegedig). Ezek alapján láthatjuk, hogy a vízfeltörések legfőképpen a Dél-alföld Tiszántúli, esetenként a Duna-Tisza közi területekre terjednek ki (5. ábra).

5. ábra: A földárja előfordulások kérdőívek alapján (Bozán et al., 2004)

6