A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
3. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Csereklye E. Krisztina, dr. Bardóczyné dr. Székely Emőke, dr. Penksza Károly, Loksa Gábor, SZIE MKK KTI: A Váci-liget vízrendszerének szabályozási kérdései a vizes élőhely védelem tükrében
Hazánk európai uniós csatlakozásával számunkra is kötelezővé vált az európai vízvédelmi irányelveknek való megfelelés. Az ezekben megfogalmazott természetvédelmi elvárások nem vethetők el abból a meggondolásból, hogy vízfolyásaink természeti állapota kedvezőbb a nyugat-európai átlagnál. Nem változtat ezen az a tény sem, hogy a vízminőség és az élővilág tekintetében sok esetben kedvezőbb megítélés alá esnek, mint a nyugat-európai vízfolyások, bár ez az általános nézet is újraértékelésre szorul. A terület- és településfejlesztési tervezés rendszerében nem megfelelően tükröződnek a vízgazdálkodási szempontok. A települési önkormányzati rendszer helyreállításával megnövekedett az önkormányzati döntés- és szerepvállalás súlya, ami a vízgazdálkodási célok, feladatok szétdarabolódását eredményezte. A vízügy kezdeményező és koordináló szerepét pedig gyakorta ellenérzések fogadják. A területi vízgazdálkodási tanácsok felállítása ezt a szerepkört hivatott betölteni, de sajnos valódi súlya nincs. A mai koordináció a hagyományos közigazgatási hagyományok szerint, a különböző engedélyezi eljárásokon keresztül zajlik. Egy vízfolyás rendezése kapcsán sokszorosára növeli a feladatokat az a tény, hogy a vízgyűjtő általában több közigazgatási egységet is érint. Így a komplex vízgyűjtő-gazdálkodásra irányuló törekvések hamar lecsillapodnak, a bonyolult, szerteágazó és időfaló engedélyezési eljárás miatt. Az integrált vízgyűjtő-gazdálkodás sikeressége a térségi összefogásban rejlik (kistérségi összefogás). A kedvezőtlen helyzetet fokozza az önkormányzatok ilyen irányú szakmai felkészültségének, valamint a finanszírozásnak a hiánya. Ezért a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek részeként megvalósuló vízfolyás-rehabilitációk megkönnyítésére az egyeztetési mechanizmusok reformjára van szükség (Nagy et al. 2004). A VÁCI-LIGET ÉS VÍZRENDSZERÉNEK TÖRTÉNETE A váciak által kedvelt Liget ma városi pihenőpark, (katolikus) egyházi búcsújáróhely és történelmi emlékhely a város déli részén található. Ez a - Duna és a főváros felé vezető út között elterülő erdős - terület az elmúlt évszázadok során jelentős szerepet töltött be a város és az ország múltjában. 1074-ben a Vác alatti erdőség Géza és László hercegek csapatainak állomáshelye volt. Itt látott csodás jelenést (a későbbi Szent) László a Salamon királlyal vívott mogyoródi csatájuk előtt, melyből a csata sikerére következtetett. A győzelem reményében Géza fogadalmat is tett: székesegyházat épít, amely kiválasztásában újabb látomás egy, az agancsain égő gyertyákat hordozó szarvas segítette (Bánhidi 1998). Krónikák szerint, a Ligetben élt a Vác nevű szent életű remete is (Karcsú 1886). A magyar történelem újabb nagy sorsfordulója, 1848-49 csatái során esik szó ismét a Váci-Ligetről. A csapatok a Gombáspatakon nem tudtak átkelni harci járműveikkel, szekereikkel, s ezért a barokk Kőszentes-híd birtoklásáért zajlottak a legnagyobb ütközetek. A két nagy csatát követően mindkét fél elesettjeit helyben temették el, majd 1868-ban itt emelték tiszteletükre Magyarország első honvédemlékművét is (Bánhidi 1998). A Kőszentes hidat, - a Liget és a Gombás-patak partjának fasorai közé, valamint a Burgundia és Földváry téri lakótelep közé beágyazódva találjuk - 1753-ban építették, a hidak és kikötők védőszentéjének, Nepomuki Szent Jánosnak tiszteletére. A Kőszentes híd nemcsak művészettörténeti- és városképi különlegesség, hanem történelmi emlék is. A Váci-Liget vízrendszerének történelmi szempontból jelentős pontjai a források, mely közül kettőnek (Szemvíz-forrás és Mária-forrás) már évszázadokkal ezelőtt is gyógyerőt tulajdonított a néphit. A zarándokok különösen a szembetegségek gyógyításában vélték hatásosnak a Szemvíz-forrást, de ide jártak messzi vidékről mindenféle bajaikkal a gyógyulni vágyók is (Karcsú 1886, Sápi 1983, Bánhidi 1998). A vízrendszerének további része a Ligeti-tó - egykori nevén Derecske-tó (Karcsú 1886) -, ahol nyáron csónakázni, télen korcsolyázni lehetett, pihenő és öltözőház állt mellette (1. ábra). A Ligeti-tó a csapadék és az időszakos árvizek által feltöltött Gombás-patak (2. ábra) - egykori nevén Csörög-víz (Karcsú 4
