A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)

2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Pócza Sándor István, ÉKÖVIZIG: Árvízvédekezés a legjobb gyakorlat dokumentum szellemében a taktaközben (célok, alapok és módszertani ajánlások)

3. A védvonal története és leírása

3.1. Rövid történeti összefoglaló

A Tisza szabályozása előtti árvizek pusztításairól részletes adatokkal nem rendelkezünk, viszont az első helyi kezdeményezések nyomai a XVII. századtól megtalálhatók.

II. József már 1788-ban Budán felállította az árvizek elleni egységes fellépés érdekében a Vízügyi és Építési Igazgatóságot, melynek 10 kerülete volt, s ezzel megalapozta a folyammérnöki szolgálatot.

A történeti adatok szerint az 1830-as tiszai árvíz Tokajnál 715 cm-es vízállással vonult le, ezáltal mindkét oldali területeket elöntötte, majd a Tokaj alatti fokokon kitörve, és a Hortobágyon lezúdulva elborította az egész Körös-völgyet is.

Ekkor a területen ármentesítő védvonal nem létezett, csupán kisebb jelentőségű gátak épültek elsősorban uradalmi építmények, területek védelmére.

A tényleges szabályozási munkákat 1833-1841 között a Tisza részletes térképezése előzte meg.

Vásárhelyi Pál készítette el a Tisza szabályozás vázlatos terveit 1845-ben, amely 101 átvágást tartalmazott.

Pietro Paleocapa lombard-velencei cs. kir. építési főigazgatót is szükségesnek tartották meghívni, aki Vásárhelyivel szemben csak 21 átvágást hozott javaslatba.

1845. október 9-én gróf Széchenyi István, Vásárhelyi Pál, ifjabb Andrássy Gyula és Andrássy Manó grófok, Bihar, Borsod és Szabolcs vármegye, a Nagykun és Hajdú kerület, valamint Debrecen szabad királyi város képviselői jelenlétében Tiszadobon a régi Andrássy- kastélyban megalakították a ”Tisza-Dobi társulatot”, amely az egyik első tiszai ármentesítő érdekeltség volt.

Széchenyi kezdeményezésére 1846 januárjában megalakult a "Tiszavölgyi Társulat", melynek célja a teljes Tisza vízgyűjtő egységes szabályozása lett. A birtokviszonyokra és a természet által képezett elhatárolásokra figyelemmel a Tisza-völgyet 8 „vízszerkezetre” osztották.

Az 5. sz. Szabolcsi vízszerkezet Tokajtól az Eger-patak beömléséig került kijelölésre.

A jobb parti ártér magába foglalta az egész Taktaközt, a bal parti pedig egészen a Hortobágy és Berettyó vidékéig terjedt.

A társulat 1846. augusztus 27-én Vásárhelyi tervei alapján megkezdte az 55. sz. Tiszadob - szederkényi tiszai átmetszés kiépítését, melynek építéséhez Paleocapa is hozzájárult annak ellenére, hogy Ő az átvágások helyett a védtöltések építését tartotta sürgősebbnek.

Ekkor a társulat már az "Alsó-szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat" nevet vette fel, s az ármentesítési munkák végzését több évtizeden keresztül állandóan folytatta. Működését csupán az 1848-49-es szabadságharc idején szüneteltette.

9