A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)

2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Mrekva László, AXIÁL Kft: Reziliencia kutatás a városi árvízgazdálkodásban, a „COST C22”munkaprogram bemutatása

A vízgazdálkodási felelősség vállalása egy háromlépcsős stratégia (visszatartás, tározás és elvezetés) megvalósítását jelenti. A felelősség vállalásának stratégiája a helyi igények szerinti megoldásokat követel. (L.H. Keijts, 2005)

A hagyományos műszaki intézkedések mellett minél több teret kell biztosítani a folyóknak. A folyóknak a következő módon lehet több teret biztosítani:

1. a terelőművek magasságának csökkentése (ezek építése a meder rendezését célozta),

2. a kisvízi meder mélyítése,

3. az ártéren levő hidraulikai akadályok eltávolítása,

4. a hullámterek mélyítése,

5. a töltések áthelyezése rövid szakaszon,

6. a töltések áthelyezése hosszabb szakaszon,

7. ideiglenes árvízcsúcs-csökkentő tározók kialakítása,

8. a befolyó vizek csökkentése.

Kína

1949-ig a 42,000 kilométer a Kínában levő gátak többsége rossz állapotban volt (Duan Hongdong, 2006). Azóta 280,000 kilométer folyami gátat és 14,000 kilométer tengerparti gátat építették illetve állítottak helyre; 85,000 víztározót építettek és folyami medret képeztek ki, hogy javítsák a levezetőképességet. Bár ezek az intézkledések jelentős árvízcsökkentő tényezőnek számítottak mégis szükségesnek bizonyult más az árvízgazdálkodáshoz nélkülözhetetlen intézkedés. A 2003 elején az Állami Árvízvédelmi és Aszálycsökkentési Központ (State Flood Controlban és Drought Relief Headquarters), valamint a Kínai Köztársaság Vízügyi Minisztériuma deklarálta, hogy az árvízi katasztrófa csökkentés érdekében a jövőben „árvízvédelem” helyett az „árvízgazdálkodás” lép életbe (Cheng Xiaotao, 2006). Ez a stratégia a hagyományos árvízvédelemből kiindulva egy sokkal inkább ésszerűbb és fentarthatóbb vízkészlet-gazdálkodási startégia lesz, ahol a nem-szerkezeti intézkedések, úgymint vízgyűjtő-gazdálkodási rendszerek kialakítása, törvényhozás, újra erdősítés, oktatás, vízkészlet megőrzés és környezetvédelem fontos szerepet játszanak.

5. ÖSSZEFOGLALÁS

A biztonság egy olyan rendszertulajdonság, amely az összetevők - alrendszerek, szervezetek, emberi viselkedések - kölcsönhatási halmazából alakul ki. Az utóbbi 20-30 év folyamán mutatkozó jelentős káresemények (árvizek) azt eredményezték, hogy felül kell vizsgálnunk azok kezelését, a műszaki eljárásokat, az emberi és szervezeti kockázati tényezőket. A hagyományos gyakorlat területei, mint például a kockázatelemzés és valószínűségi biztonsági értékelés, (Probabilistic Safety Assessment - PSA), nem képes biztosítani a szükséges megoldásokat. Ez azt jelenti, hogy meg kell próbálnunk megérteni, hogy egy rendszer hogyan tudja hatékonyan biztosítani, hogy az irányítás nem csúszik ki a kezünk közül és nem veszik el. Olyan rendszereket kell alkotnunk, melyek inkább reziliensnek, mint megbízhatóak. Nem elég hogy megbízhatóak, és hogy a meghiúsulás valószínűsége elfogadhatóan alacsony; rugalmasaknak is kell lenniük és képesnek kell lenniük a megújulásra, a rendszertelen változások és az elvárt munkakörülmények csökkenésével szemben is . Határozottan kijelenhetjük hogy ez egy új terület, amit találóan - „Resilience Engineering” - rugalmas mérnöki tudománynak nevezhetünk. Szerencsére a rugalmas mérnöki tudomány számos 11