A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)

2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Kovács Péter, ÉKÖVIZIG: Az 1878. évi nagy miskolci árvíz emlékére

Az 1974-óta eltelt csaknem 30 évben - szerencsére - szinte alig hallottunk a patakok kártételeiről. 1990-ben ugyan a Pece, Árok utcai ága néhány házat elöntött, de ez inkább a patakmederbe hordott szemétnek volt köszönhető. A 80-as évek elejétől kezdődött száraz periódusnak 1998-ban vége szakadt és 1999-ben, majd 2002-ben ismét magas vízállások alakultak ki a Szinván.

1999-ben három alkalommal hullott 60-70 mm eső - viszonylag rövid idő alatt - a városra és két hasonló felhőszakadás volt 2002. augusztusában is. Egy kivételével ezek az esők déli, vagy délkeleti irányból jöttek, így mire a Szinva felső vízgyűjtőjét elérték, addigra a városban lehullott csapadékból képződött árhullám már levonult. Ennek ellenére 1999. augusztusában és 2002. augusztusában is igen nagy vízmennyiség került lefolyásra a Szinván. A Soltész Nagy Kálmán utcai közúti hídnál a becsült vízhozam elérte a 40-50 m3/s-ot (12. ábra).

12. ábra. A Soltész Nagy Kálmán utcai híd szelvénye 2002.augusztus 7-én10

Mindeközben a belváros felett néhány km-el alig volt érzékelhető az árhullám és a Pece vésztározók egyikében sem figyeltek meg visszaduzzasztást.

A fentiek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy az elmúlt évek nagyobb esőzései legalább a 10 éves gyakorisággal előforduló esemény kategóriájába tartoznak, ugyanakkor a belvárosban 1999-2002 között tapasztalt vízszintek és becsült vízhozamok - a 20-30 évvel ezelőtti vízgyűjtőállapotokat figyelembe véve - ettől jóval ritkábbak lehetnének.

Miért gyakoribbak mégis? Csak járni kell a városban és gyorsan megtaláljuk a választ. Az elmúlt évtizedek építkezései, a csatornahálózat bővítése, szélesebb utak, parkolók, lakótelepek és a dombokra egyrejobban „felkúszó” város, mind, mind egy rosszabb vízgazdálkodású területet állítottak elő. A nem természetes növénytakarójú felületekről, a viharos esőzések alkalmával rendkívüli módon megnő a lefolyó víz mennyisége, ugyanakkor lerövidül az összegyülekezési idő. Mindezek hatása hatványozottan jelentkezik a lefolyó vízhozamban és nálunk még viszonylag keveset tapasztalt „városi” árhullámokat okoz. (csak egy példa: viharos esőzéseknél nyáron sík füves területről a rá hulló csapadék 5-10%-a, erdővel fedett lejtős területről a csapadék 25-35%, beton, aszfalt felületről, tetőről a csapadék 70-95% képes lefolyni. Vetítsük ezt 1 km2-re 50 mm esővel: füves terület 2500-5000 m3; erdő 12500- 9