A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Hoszták Ferenc, FETIKÖVIZIG: A Lónyay-főcsatorna torkolati műtárgy megvalósítása, első üzemelési tapasztalatok
A 2087 km2 nagyságú vízgyűjtő terület domborzatilag több kisebb földrajzi tájegységre (tájtípusra) osztható. A Nyírség, mint középtáj, a vízgyűjtő csaknem teljes területét lefedi és több kistájra oszlik. Ezek: · Nyugati vagy Löszös Nyírség · Közép-Nyírség · Északkelet-Nyírség · Dél-Nyírség A medencealjzatot felépítő egyenetlen felületű paleozoós-mezozoós alaphegység nagy mélységekben található. Az alaphegységre kréta-paleogén flis képződmények, majd miocén vulkanikus összlet települt, mely éppen a Nyírség területén a legvastagabb. Ezt követően 1000-1200 m vastagságú alsó pliocén, tavi agyagokkal jellemzett felső pliocén és 100-320 m vastagságú pleisztocén összlet figyelhető meg. A Nyírségi homokhát jellemző talajtakarója: a Ramann-féle- és a kovárványos barna erdőtalaj, a savanyú futóhomok-, humuszos homoktalaja és a mélyebben fekvő területek réti talaja. A Lónyay-főcsatorna vízgyűjtőjének területe nem annyira fátlan, mint a Tiszántúl nagy része, mégis a terület több mint felét (53,5%-át) mezőgazdasági hasznosítású területek foglalják el, amelyből a szántóföldek a legnagyobb kiterjedésűek (42,2%), a többi rét és legelő (7,2%) valamint gyümölcsös és kert (4,1%). Jelentős kiterjedése van az egyéb és belterületnek is (együttvéve 32,7%). Az éghajlat - akárcsak a Kárpát-medence többi részén is - mérsékelt, szárazföldi, atlanti és mediterrán hatásokkal. A nagy napi és évi hőmérsékletingadozás és a nyári aszályok jellemzik. A Nyírségben azonban az aszályok sohasem olyan súlyosak, mint pl. a Duna-Tisza közén. A belvízhullámokat is kiváltó nagykiterjedésű, hosszabb esőzéseket okozó színoptikai helyzetek: a Centrum típus és a vonuló mediterrán típus. A sokévi éves közepes léghőmérséklet 9,7 °C, a legkisebb (7,4 °C/1940) és a legnagyobb évi átlag léghőmérséklet (11,7/1934 °C) közötti eltérés 4,3 °C. Nyíregyházán a sokévi átlag csapadék 573 mm, az évi maximum 871 mm, az évi minimum 351 mm. 1854-től az évi csapadékösszegek tendenciája csökkenő irányú (0,6 mm/a) volt, az esős és szárazabb periódusok becsült átlagos hossza 14 év. Keleten a Petneháza, Kállósemjén, Nyíradony, D-DNy - É-ÉNy irányú tengely mentén az átlagosan lehullott évi csapadékmennyiség elérte a 620-630 mm-t, míg az ettől Ny-ra eső területeken csak 530-540 mm volt jellemző. A csapadékos napok évenkénti száma 60 és 190 között változott. A legnagyobb 24 órás csapadékok, 75 mm (délnyugat) és 90 mm (észak) között voltak. A hótakarós napok átlagos száma 3 és 42 nap között, a szélső értékek 0 és 85 nap között változtak. A lehetséges (potenciális) évi közepes párolgás 766 mm, a tényleges közepes területi párolgás 504 mm, a tényleges területi párolgás 555 mm. 1.2. Vízrajzi adottságok Az 1882-1939 között elvégzett szabályozási munkák eredményeképpen kiépített belvízrendszer fő elemei, a Lónyay-főcsatorna és az ebbe a délről betorkolló hat nagyobb (III, IV, VI, VII, VIII, IX. sz. főfolyások) és több kisebb csatorna. A nagyarányú lecsapoló 2
