A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Dobainé Friedel Ildikó, Dicső Bertalan, ÉKÖVIZIG: Taktaköz-felső árvízvédelmi rendszer fejlesztése
Az állami vízügyi szolgálat 4128 km elsőrendű árvízvédelmi vonalat (3918 km épített védművet) kezel, amelynek kereken egyharmada 1264 km a Duna völgyben, kétharmada 2864 km a Tisza völgyben helyezkedik el. Az országot védő töltésrendszerek több mint egyharmadát - közel 1500 km-es hosszban - erősíteni szükséges. A jelen tanulmányban tárgyalt a közvetlenül a Tiszához és a Taktához tartozó védett árterület 253,2 km2, az elsőrendű árvízvédelmi vonal hossza 83,418 km. Az ártér aránya tekintetében egyedül Hollandia fenyegetettsége fogható a miénkhez, ahol a folyók árvízszintje és a tenger szintje alatt az ország területének 20%-a fekszik. Magyarországon 2-3 évenként számolhatunk kisebb, vagy közepes, 5-6 évenként jelentős, és 10-15 évenként rendkívüli árvizek kialakulásával. A jelentősebb árhullámok tartóssága folyóink hazai felső szakaszain 5-10, a kisesésű középső és alsó szakaszokon 50-120 napig is terjedhet, mely más európai folyókon nem jellemző. Folyóink felső szakasza heves vízjárású, melyet gyors hóolvadás, vagy egy-egy nagyobb csapadék után rövid idő alatt több méteres áradást okozó, 1-2 napon belül megjelenő árvíz jellemez. Különösen veszélyesek e tekintetben a Felső-Tisza és mellékfolyói, valamint a Körösök, ahol a csapadékot követő 28-36 órán belül határainknál 8-10 m-t is emelkedhet a vízszint. A középső, és az alsóbb szakaszok síkvidéki jellegűek (ez jellemző a Taktaközre is), ezért itt a töltésekre a legnagyobb veszélyt az árvizek tartóssága jelenti, ami az 50-60 napot is elérheti, különösen több folyó együttes áradása esetén. II.2. A PROJEKT INDOKOLTSÁGA Az utóbbi 10 év nevezetes nagy árvizei (1998, 1999, 2000, 2001, 2006) levonulása során katasztrófa (gátszakadás) nem következett be, a hatalmas vízmennyiséget sikerült az árvízvédelmi töltéseken belül tartani. A védekezés azonban óriási költséget emésztett fel, és rendkívüli erőfeszítést kívánt meg a vízügyi szolgálattól, a védekezésben részt vevő többi szervezettől, és az érintett területek civil lakosságától is. Egyértelművé vált, hogy hazánk árvízvédelmi rendszerének fejlesztése már nem tűr további halasztást. Az árvízi eseményekből a következő tapasztalatok szűrhetők le:- a védvonalrendszer kiépítése sok helyen sem magassági, sem keresztmetszeti vonatkozásban nem megfelelő,- múlt századi, elöregedett, fellazult töltésrészek, felszínközeli vízvezető rétegek, kontúrszivárgások, talpszivárgások, átázások jelentős hosszban fordulnak elő, 2 2. ábra. Árvízvédelmi töltések hosszúsága (km)
