A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Dávid Zoltán, FETIKÖVIZIG: A természeti értékek megőrzésének és árvízi biztonság növelésének komplex programja a Túr árterén című pályázat megvalósulása
Tisza torkolatánál a töltés 0+000-3+200 tkm szelvények közötti szakaszának megerősítése fontos, melynek engedélyezési és kiviteli tervei elkészültek. Mindemellett 3+200-28+022 tkm közötti szakasz töltésfejlesztése, és keresztező műtárgyainak átépítése is elengedhetetlen feladat. A Nagyhódos-Kölcsei árvízvédelmi szakaszhoz tartozó Sáréger bal parti töltései magasságilag és keresztmetszetileg megfelelnek az előírásoknak. A keresztező műtárgyak mindkét parti töltésnél felújításra szorulnak. A jobb parti töltések kisebb (0,2-0,3 m-es) magassági hiányának megszüntetésére is szükség van. A 07.17. Kispalád-Hármashatár-Tiszakóród árvízvédelmi szakaszhoz tartózó Palád-patak mindkét oldali töltésének koronaszintje 0,8-1,2 m-rel marad el az előírttól. A megfelelő magassági és keresztmetszeti kiépítés a bal parton 980 m, a jobb parton 4460 m hosszon, a bal parton a keresztező műtárgy átépítése szükséges. Tehát összesen mintegy 69,2 km hosszúságban szükséges az árvízvédelmi töltéseket fejleszteni. Az árvízvédekezés hatékonyságának növelése érdekében az előírásoknak megfelelően kiépített szakaszokon koronaburkolatot kell építeni, úgy, hogy az kielégítse a turisztikai célú kerékpárút követelményeit is. A megmagasított töltések megfelelő karbantartás mellet a 100 évenként egyszer előforduló árvizekkel szemben védik a településeket. 3.3. Árapasztó tározó kialakítása esetén Az árvízi biztonság fokozása érdekében az árvízi vésztározás lehetőségének kiépítése már az 1970-es évek elején felmerült. 1971-ben a VIZITERV készített tanulmánytervet a Túr nagyvízi szabályozásáról, amelyben az árvízi vésztározás kérdésével is foglalkoztak. Az OVH Vízkészletgazdálkodási Központja 1973-ban a Felső-Tisza árvízvédelmi rendszerének fejlesztési tanulmányában a VIZITERV árvíztározásra vonatkozó anyagát átvette, és további tározási lehetőséget is megvizsgált. Ez utóbbi tanulmánytervben a Tiszának és mellékfolyóinak síkvidéki árvíztározási lehetőségeit a következő szempontok alapján vizsgálták:- A tározó az országhatárhoz minél közelebb létesüljön, mivel a létesítendő tározók általában csak a mellékfolyók árvízcsúcsának befolyásolására elegendők. Ilyen módon a tározó árvízcsúcs-csökkentő hatása nagyobb hosszon érvényesül, és rövidebb szakaszon kell a folyó árvízvédelmi töltéseit magasabb szintre kiépíteni.- A tározó lehetőség szerint az országhatáron belül legyen, kiépítése nemzetközi megállapodásoknak ne legyen függvénye.- A tározóteret a költségek csökkentése érdekében, általában települések elkerülésével kell kijelölni.- A tározott víz hasznosítására számítani nem lehet - bár az jelentős költségcsökkentést eredményez - mivel árvízi tározóról lévén szó, a tározóteret üres állapotban kell tartani.- A tározót megbízhatóan lehessen üzemeltetni. A folyó határszakaszainak nehéz megközelíthetősége miatt, ilyen helyeken a síkvidéki árvíztározók feltöltését emberi beavatkozás nélkül célszerű biztosítani. Az 1973-ban készült tanulmány Túrra vonatkozó fejlesztési javaslatai nem valósultak meg. Ezt követően a 1996-ban a VIZITERV Mérnökszolgálati Kft. a teljes Felső-tiszai árvízvédelmi rendszerre nézve új fejlesztési tanulmánytervet készített. Az 1996-ban készített tanulmány a Felső-túri árvízvédelmi célú (vész-) tározó kiépítési javaslatát felülvizsgálta, de már csak az 1973-as tanulmány által legkedvezőbbnek nyilvánított helyen: a Felső-túri öblözetnek a Túr jobb parti, a magyar-ukrán-román hármas határtól a Palád patak torkolatáig tartó részén. 8
