A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
8. szekció: VÍZÜGY, KOMMUNIKÁCIÓ - dr. Kozák Péter, ATIKÖVIZIG, Lőrinc Ferenc, RTL Klub, Szimicsku László, TV2: A kommunikáció jelentősége a 2006. évi árvíz során a szegedi árvízvédekezésben
helyen és valamilyen ismeretlen erő vagy ok folytán valami szamár nem rajzolta be azokat az új tervrajzokra. De sebaj, mert a Tisza buzgárokkal és elöntésekkel mindnek azonnal megmutatta a helyét. Volt min dolgozni, vízügyeseknek, újságíróknak egyaránt. Olyan volt ez ekkor, mint egy Spielberg rendezte katasztrófafilm fináléja, csak itt az élet, illetve a Tisza rendezte a jeleneteket. A tudósítások ekkor már csaknem háborúról szóltak, ami igaz is, mert szó szerint háború volt ez a javából. El kell ismerni, nagy stratéga a Tisza. Ráadásul a szegediekre helyből a védekező szerepét osztotta az élet. Gárdonyi a látottak alapján bátran írhatta volna akár itt és ekkor az Egri Csillagokat. A víz soha nem látott magasságokba tört, ami csak áradhatott, az épp akkor áradt is. A Tisza mellett a Körös és a Maros is, de még a Dunán is épp egy „nagyobbacska” árvíz volt levonulóban, ami épp késleltette a Tisza várva várt apadását. A tudósítások egy része ekkor már azt találgatta, vajon mivel lehet a Tiszát visszatartani attól, hogy ismét elöntse a várost. Ott lebegett az 1879. márciusi árvíz mindenki előtt, amely csaknem elpusztította Szegedet. Gátrobbantás? Kitelepítés? Komoly kérdések, melyek nem csak az újságírók vagy a mindenkinél jobban informált helybeliek fejében fordultak meg. Ráadásul néha tetézte a kuszaságot, hogy az ügyeletről kiadott rendszeres elektronikus sajtóinfó legtöbbször már a küldés pillanatában sem volt aktuális. Ezért maradt a sátorverés, vagyis az újságírók lecövekeltek a Tisza-menti gátak kritikus pontjai mentén és várták a tudósítani valót. A pontos találati valószínűséget nagyban növelte a személyes kapcsolat a védelemvezetővel, ami később - mindkét félnek - meghozta a gyümölcsét. A pontos tájékoztatásnak hála a tudósító tudósíthatott, a tévénéző, rádióhallgató megbízhatóan informálódhatott és a védelemvezető végre védekezhetett, mert nem zargatták feleslegesen az újságírók. Aztán az újabb jobbnál-jobb témák, melyekkel a sajtó azonnal foglalkozott: a katasztrófa turisták hada, akiket nem lehetett elzavarni a hídról. Kiéhezett fenevadként lesték százak a folyót, mintha abban bíztak volna, hogy a meggyengült betonpartfal pont az ő szemük előtt dől bele az örvénylő vízbe. Majd jött egy egyenruhás katonatiszt, akiről később kiderült, hogy csak egy tyúkeszű bolond, aki főhadnagynak öltözött. Egy szemfüles rendőrnek volt köszönhető, hogy a fontoskodó álkatona nem osztogatott parancsokat a védekezésben részt vevő többi katonáknak. Majd még azokkal a részeg fiatalokkal is meg kellett küzdeni, akik az egyik lezárt kulisszanyílást akarták kinyitni, nekik akkor az jó bulinak tűnt. A tudósító tudósított, a Tisza még mindig áradt és a védelemvezető folyamatosan, pontosan nyilatkozott. 1009 - rekordok, következmények, tanulságok 1009 centiméter, 2006. április 20-22. új rekord született a Tisza szegedi vízállásában, ráadásul két napig tartotta is a Tisza ezt a szintet, majd inkább biztosan mint gyorsan elindult visszafelé. Rekord volt ez több szempontból is. A szegediek türelmében és kitartásában, de talán hitében is. A gátakon védekezők erőfeszítésében és az újságírók tudósításaiban. Új fejezet kezdődött a hírtovábbításban, igaz, a lassú apadás még épp elég gondot és problémát jelentett, de akkor is apadás volt a javából. Már nem az emelkedő folyókról és a megcsúszott töltésekről szóltak a hírek, hanem a gátak alól fakadó vizekről és buzgásokról. Majd a víz apadásával már más lett a fontos a tévékben és az újságokban. A vízügyi szakembereket ismét felváltották a semmitmondó politikusok a gátakon és a folyóparton a homokzsákok mellett, ami azt jelenhette, Szeged fellélegezhetett, elmúlt a vész. 5
