A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
7. szekció: A VÍZ, MINT MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁS - dr. Mosonyi Emil, akadémikus, dr. Pados Imre, ÉKÖVIZIG nyugdíjas, Ötvös Pál, TISZAVÍZ Kft.: A vízlépcső és erőmű tervezési, építési és üzemelés, ökológiai és társadalmi előnyei, tapasztalatai 50 év tükrében
Tiszalöki Vízlépcső nem egy nagy hidraulikai műtárgy, sőt - a jelenlegi nemzetközi fejlesztések tükrében - ez egy kisebb léptékű műtárgynak tekinthető, de számos alkalommal megtörténik, hogy egy kisesésű duzzasztómű kivitelezése, a finom-szemcsés, laza, vízáteresztő, üledékes talajon történő alapozással, sokkal nagyobb feladatot jelent a mérnökök számára, mint egy nagy gátszerkezet tervezése stabil vízzáró sziklafelületre. Ez a megállapítás érvényes a Tiszalöki létesítményre is. Ezért fontos, hogy a legfontosabb előzetes kutatásokat röviden felelevenítsük. a. ) A vízlépcső elhelyezkedése és magassága különös tekintettel az árvízvédekezésre Az alluviális és a korábbi üledékek, úgymint agyag, iszap, homok, kavics és ezek keveréke eredményezte a folyó- völgyek és azok környezetének nagy mélységét. A folyóvölgyek és a környező területek felépítését egy tekintélyes mélységig alluviális és korábbi üledékek (agyag, iszap, homok, kavics és ezek keveréke) adják. A topográfiai és a geológiai feltételek határozták meg a főcsatornák vízkivételi szintjeit és ennek megfelelően a vízlépcső megközelítő elhelyezkedését. A gyakran változó vízáteresztő és vízzáró talajrétegek miatt, átfogó geológiai és talajmechanikai kutatásokra volt szükség, hogy kijelöljék a megfelelő helyet a vízlépcső számára. A Tisza és Körös régióiban a terep jelentős része sokkal mélyebben helyezkedik el, mint a folyókban kialakuló árvízszint. Annak érdekében, hogy ezeket az alacsonyan fekvő területeket megvédjék az árvizektől, az előző két század során árvédelmi töltésépítések, -erősítések és -magasítások folytak, Mivel a vízgazdálkodásban az árvízvédelemnek elsőbbsége van, ezért egy nagyon alapos elemzést végeztek annak érdekében, hogy meghatározzák a megengedhető legmagasabb felvízszintet a vízlépcsőnél. Nevezetesen, egyrészről két ok miatt volt szükség a megfelelően magas felvíz előállítására. 1. azért, hogy lehetővé tegyük a fő öntözőcsatornák gravitációs módon történő vízellátását (szivattyúzás nélkül), 2. és azért, hogy megfelelő felvízszint álljon rendelkezésünkre az ésszerű energiatermeléshez. Másrészről a legfontosabb követelmény az, hogy fenntartsuk, sőt növeljük az árvízi biztonságot és ezt figyelembe véve határozzuk meg a vízlépcsőnek és a felvíz magasságának felső határát. Így a legalacsonyabb természetes vízfelszínhez viszonyítva ez 7,7 m-ben került meghatározásra, mint a megengedhető legnagyobb magasság. A felvízszint előbb 94,00 mAf, majd a később 94,50 mAf-i, magasságban lett meghatározva, ami egyúttal az üzemvízszint is. A felvízszint kivételes esetekben 95,20 mAf feletti magasság is engedélyezhető. Nagyon nehéz feladat volt a folyómederre vonatkozó érdességi tényező megbízható értékeinek meghatározása (megközelítő tényezőkből megbízható adatokat kinyerni). A gyakorlatban a leggyakrabban használt elméleti, hidromechanikai számításokat a holtág kanyarulatra vonatkozóan elvetették. Helyette egy speciális hidrológiai módszert használtak annak érdekében, hogy meghatározzák a duzzasztóműnél kialakuló különböző felvízszintekre és a különböző vízhozamokra vonatkozó duzzasztási vízfelszín magasságát. Ennek a folyamatnak az alapötletét az idősebb társszerző mutatta be az alábbiak szerint. Néha az történik, hogy a vízhozam arány jelentősen változik, nevezetesen, oly módon, hogy a 5
