A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - dr. Harkányi Kornél, KvVM: Az éghajlatváltozás hatása az árvízhelyzetre és a VAHAVA projekt javaslatai
A globális éghajlatváltozás lehetőségének mélyebb vizsgálata a hetvenes években már elkezdődött és jelenleg is a figyelem középpontjában áll. Előtérbe került az a kérdés is, hogy a felgyorsult antropogén hatások (elsősorban a légkörbe jutó üvegházhatások megnövekedése) milyen mértékben felelősek a klímaváltozásért. Az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) jelentéseiben az ember okozta hatás egyre markánsabban formálódott az elmúlt két évtizedben. Ennek ellenére több szakértő kételkedik ennek az összefüggésnek a létezésében. A magas szintű döntéshozók között szintén jelentős véleményeltérések vannak a válaszadási stratégiákat illetően. Jól példázza ezt a magatartást a Kyoto-i Jegyzőkönyv jóváhagyásának nemzetközi tapasztalata. Magyarországon évtizedek óta foglalkoznak a szakértők az éghajlatváltozás várható következményeivel. A nagytérségű változásoknál is lényegesen bizonytalanabbul becsülhetők a regionális következmények. Magyarország hidro-meteorológiai, illetve földrajzi szempontból kiszolgáltatott helyzetben van, hiszen - lévén a Kárpát-medence alján - a vizeink 96 %-a folyóink határon túli vízgyűjtőiről származik. Emellett az a sajátságos helyzet a jellemző, hogy a vízbőség és a vízhiány sokszor egyszerre van jelen. Ennek egyik oka lehetett, hogy a korábbi hazai vízgazdálkodási gyakorlat azt jelentette, hogy a „káros” vizektől minél gyorsabban szabadulni próbáltunk. Ez főleg azzal magyarázható, hogy mintegy 2.5 millió ember él Magyarországon árvízzel veszélyeztetett területen, és az ő biztonságuk csak így volt biztosítható. Ma már szakítani kell ezzel a gyakorlattal, és a cél - az árvízi biztonság megőrzése mellett - a vizek visszatartása, és ezáltal a rendelkezésre álló vízkészletek csapadékhiányos időszakban történő felhasználása. Ennek eléréséhez megfelelő területhasználatra és komplex vízgazdálkodásra van szükség, ami persze nagy kapacitású tározók és vízkormányzó művek építését is igényli. Az elmúlt évek vizsgálatai azt feltételezik, hogy hazánk térségében a feltételezett globális átlagnál nagyobb mértékű hőmérséklet-emelkedés következik be (2. ábra), de ennek tényleges mértéke csak nagyon bizonytalanul becsülhető. Egyúttal éghajlatunk szárazabbá válása, a csapadék mennyiségének csökkenése (3. ábra) és a párologtató-képesség növekedése prognosztizálható. 2. ábra
