A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
7. szekció: VÍZBIOLÓGIA - Szunyogh Lilla, ÁNTSZ Közép-magyarországi Regionális Intézete: A közfürdők mikrobiológiai laborvizsgálatainak időszerű kérdései
csatornákban, de természetesen ténylegesen nem a terepszintet követő övszerű elrendeződésben. Zonalitásról a megkotort területeken pedig egyáltalán nem beszélhetünk. Ott van növénymentes nyílt víz (a kotort részek) és vannak a nád- (és mesterséges zagy-) szigetek, de a kettő között a határ éles, semmiképpen nem tekinthető természetesnek. Ezen okok miatt a Velencei-tavat azonálisnak lehet tekinteni, aholis a zonáció-index súlyfaktora = 0, így a Zi ugyancsak 0 (zéró). Az további teoretikus kutatási téma lehetne, hogy a tó fejlődéstörténetében mikor lehetett utoljára jellemző a klasszikusan elvárható, 6-7 növény övből álló zonációszerkezet, és elvárható lenne-e azt tekinteni referencia-állapotnak? Mivel azonban a VKI alapvetően praktikus célokat fogalmaz meg, ezt a kérdést jelenleg akadémikusnak kell tekinteni. Gyakorlati szempontokat előtérbe helyezve, ez a mutató is azt kívánja meg, hogy a Ny-i részt mocsárként és önálló, természetesnek tekintett víztestként definiáljuk, a K-i (megkotort) területeket pedig erősen módosítottnak. Így utóbbinál épp a zonalitás megszüntetése az egyik oka az erősen módosításnak (a Zi ezért lenne ’0’), és a jó (maximális) ökológiai potenciál elérését kellene célul kitűzni. Ez számos egyéb ökológiai megközelítési nehézség megoldását is segítené, de megfelelne a társadalmi elvárásoknak is, mivel ezen a tórészen az üdültetés, a rekreációs igény tekinthető elsődlegesnek. Ugyanakkor a Ny-i tórészt, természetes mocsárként külön víztestként kellene figyelembe venni. Nagyobb része amúgy is természetvédelmi oltalom alatt áll, így mindenképpen a VKI hatálya alatt is áll. Külső határát azonban ki kellene terjeszteni a műszaki létesítményekig. Az összes mintavételi hely (n=175 db) átlagában az IMMI EQR értéke 0,83±0,18 (±22%). Azaz, a vizsgált adatok alapján a Velencei-tó a ’jó’ ökológiai állapotú víztestek közé tartozik. Az előzőekben írtakat is figyelembe véve azonban, ill. tekintettel arra is, hogy a mintavételi helyek kizárólag nádasokban voltak, szakértői becsléssel ezt a megállapítást kizárólag a Ny-i, t±k összefüggő nádasokkal borított tórészre javasoljuk elfogadni. A megkotort területekre ez az érték semmiképpen nem tekinthető relevánsnak. Ennek egyik oka az, hogy a felmérések kizárólag a (gyakran egyfajú) nádszigetek vízszéli részén történtek, a másik, hogy a makrofitonok alapján ez a tórész az erősen módosítottnak tekinthető, és mint ilyennek, ökológiai potenciálja lehet. Ez szakértői becslés alapján közepesre tehető. A Balaton É-i részvízgyűjtő-, valamint a Velencei-tó vízgyűjtő vízfolyásainak makrofita felmérése A felmérés elsődleges célja annak megállapítása volt, hogy az egyéb szempontok alapján (pl. kémiai vízminőség, tápanyagterhelés, továbbá a halak kivételével a többi élőlénycsoport monitorozására) előzetesen kijelölt mintavételi helyek alkalmasak-e a makrofitonok felmérésére. Ugyancsak felmerült a kérdés, hogy költségkímélés céljából a mintavételeket mennyire lehet egyazon időpontban elvégezni?! A Balatonról és a Velencei-tóról a botanikai ismereteink meglehetősen széleskörűek, akár az irodalmi adatokra, akár a témához kapcsolódó előzetes, 2005. évi felmérésre, ill. a legutóbbi nádasminősítés adatbázisára gondolunk. Ezzel szemben a két tó vízgyűjtőjének makrofitonjairól - a Kis-Balatont leszámítva - nagyon keveset tudunk. Ennek következtében - és figyelembe véve a módszertani útmutatóban javasoltakat is - az már előzetesen megállapítható volt, hogy 1 vagy 2 alkalom, 1-1 mintaszelvényben biztosan nem lesz elegendő a jelenlegi makrofita állapot jellemzésére A módszertani útmutatóban javasolt, az aszpektusonkénti, de legalább az évi 3 alkalommal történő felméréseknek a monitorozás kezdeti szakaszában kiemelkedő jelentősége van. Csak így tudjuk a fajlistát elfogadható szinten elkészíteni. Ily módon tudunk csak kialakítani egy
