A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)

7. szekció: VÍZBIOLÓGIA - Szunyogh Lilla, ÁNTSZ Közép-magyarországi Regionális Intézete: A közfürdők mikrobiológiai laborvizsgálatainak időszerű kérdései

A legutóbbi minősítés főbb mutatói az alábbiak:

^ A Balatonon 1200 terepfelvételezés (terepjegyzőkönyv) készült:

♦ 400 db felvételezés készült a nádasöv nyíltvíz felőli határán 2004 júliusában, motorcsónakos bejárással; Ennek során mintegy 2100 digitális fénykép is készült, de sokkal sűrűbben mint a felvételezés, gps-sel bemért és a DOF-on feltüntetett pontokon;

♦ 400 db felvételezés (fotókkal) készült a nádasok belsejében;

♦ és 400 db a nádasok magassásos-, ill. szárazföld felőli részén, ugyancsak fotókkal dokumentálva;

♦ A szárazföld felőli felmérések elsősorban a vegetációs időszak 2. felében, július-szeptember között történtek, kisebb részben attól eltérő időszakban, télen, ill. tavasszal.

^ A Velencei-tavon összesen mintegy 175 db terepfelvételezés készült, fényképekkel dokumentálva. A felvételezések mind a négy évszakot érintették.

Az adatokból egyértelműen látszik, hogy ilyen nagy mintaszámmal nyilvánvalóan nem lehetséges a VKI szerinti makrofita felmérés, egyrészt az időigénye miatt, másrészt jelentős költségei miatt, már csak ezért is indokolt a nádasminősítés adatbázisának felhasználása a VKI szerinti minősítésben.

Kiemelkedő jelentőségű előnye a legutóbbi balatoni nádasfelmérésnek, hogy nemcsak a jogi partvonalon belüli nádasokat mérték fel, hanem gyakorlatilag a teljes parti sávot a 71-es, ill. 76-os útig, vagy a vasútig. Ez messzemenően kielégíti a VKI szerinti felmérés igényeit. A Velencei-tónál sajnálatos módon csak a jogi partvonalig történt a felmérés.

Mindenekelőtt azt kellett megvizsgálni, hogy a nádastérképezés terepfelvételezése során alkalmazott módszerek és jegyzőkönyvek kompatibilisek-e a VKI makrofita minősítésre kidolgozott eljárással.

A terepjegyzőkönyvek részletes összehasonlítástól e helyütt most eltekintve, megállapítottuk, hogy elvileg megfeleltethetőek egymásnak a módszerek, ill. terepjegyzőkönyvek.

A terepi felvételezések a klasszikus, Braun-Blanquet módszerre alapuló cönotaxonómiai felmérésekkel készültek. Ugyanez szerepel a VKI szerinti makrofita felmérés módszertani útmutatójában is (Pomogyi-Szalma, 2006, 2006a). Nem szerepelnek a nádasfelmérések jegyzőkönyvében a zonalitásra és a vízfelület növényfedettségére vonatkozó adatok, de ezek a Balatonon a 2004. évi, a Velencei-tavon pedig a 2005. évi felmérésből is jól ismertek, a DOF- ok és a terepi fotók segítségével egyértelműen meghatározhatóak. A fajlisták, az A-D értékek (vagy %-os előfordulási gyakoriság) megfelelnek a VKI szerinti módszernek. Az A-D értékeket azonban a felvétel ezők nem mindig tüntették fel. Ezt a későbbi nádasfelmérésekben a kötelezően kitöltendő rubrikák közé kell tenni.

Az elméleti megfelelőségen túlmenően azonban - különösen a balatoni nádasfelmérés szárazföld felőli terepjegyzőkönyveiben - a hiányosan kitöltött adatlapok következtében számos esetben nem volt lehetséges a VKI szerinti minősítés elvégzése.

A Balatonon mintegy 600, a Velencei-tavon 175 mintavételi (felmérési) hely VKI szerinti minősítését végeztük el a Pomogyi és Szalma (2006) által kidolgozott Integrált Makrofita Minősítési Index (IMMI) módszerrel a nádasfelmérések erre alkalmas terepjegyzőkönyvei alapján. Azokat a jegyzőkönyveket, melyekben a legfontosabb mutató, az adott faj tömegviszonyát jellemző A-D érték hiányzott, az értékelésben nem lehetett figyelembe venni.

Az IMMI magában foglal több indexet is, melyek közül a természetességi Index (Ti) a leghangsúlyosabb. Ezen kívül a nedvességi index (Wi), és a zonációs index (Zi) értékelhető. Az eredeti módszerben szerepel a Fedettségi index is (Fi), ehelyett azonban - annak mintájára - a borítottsággal (B%) számoltunk. Ennek indoka az alábbi: a 2005. évi, a Balatonra