A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)

1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - Gere Csaba, FETIKÖVIZIG: A Vásárhelyi tervben foglalt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei víztározók megépítésének következményei

IV. 4. A síkvidéki tározók ökológiai hasznosításának feltételei

Az ökológiai hasznosítás legfontosabb feltétele, hogy a tározóban mindig legyen vízborítás. Ennek alapvető műszaki követelménye a rendszeres feltölthetőség. Az árapasztást, a folyó megcsapolását úgy kell megtervezni, hogy a tározókban minden olyan árhullámból vezethető legyen víz, amelynek szintje a partokat meghaladja. A tapasztalatok szerinte ez a Tiszán 10 évből 6-7 évben fordulhat elő, mely így lehetőséget ad az állandó vízborításra.

Az elsődleges cél természetesen továbbra is az árvízi biztonság növelése, tehát az ökológiai hasznosítás ne veszélyeztetheti az árvízi biztonságot, vagyis az árvízi és az ökológiai célú vízkivezetéseknek összhangban kell lenniük. Meg kell teremteni az ökológiai vízvisszatartás és a belvízelvezetés létesítményei közötti együttműködés lehetőségeit.

A szakemberek egy része szerint viszont az árvízi tározás és az ökológiai tározás nem összeegyeztethető, mivel egy nagy árhullám esetén az állandó vízborítás gátolná a tározó maximális mennyiségű vízzel való feltöltését. Véleményem szerint viszont a mélyebben fekvő területeken, a tározó területén belül lennének folyamatos vízborításra alkalmas helyek, anélkül, hogy azok az árvízi biztonságot veszélyeztetnék. Ez megvalósítható lenne rekesztéses módszerrel úgy, hogy a tározó egy részét le kellene választani és ott állandó vízfelületet kialakítani.

Mindez az árvízi biztonságot nem veszélyeztetné, mivel, mint korábban láttuk a vizsgálatok szerint a tározók teljes feltöltésének szükségessége szinte teljesen elhanyagolható. A manapság egyre jobban előtérbe kerülő vízvisszatartás effajta lehetőségét kár volna figyelmen kívül hagyni.

IV. 5. A munkálatok társadalmi elfogadottsága

A munka során a tervezők az összes víztározónál felvették a kapcsolatot az érintettekkel, és tájékoztatták őket a lehetséges megoldásokról. Mind az önkormányzati vezetők, mind a lakosság számára tartottak előadásokat, falugyűléseket. A tapasztalat az volt, hogy a tározók megépítésével szembeni ellenvélemények abból fakadnak, hogy eddig nem lehetett tudni, hogy az érintett gazdák mekkora kártérítést kapnak egy esetleges elöntéskor, illetve, hogy mekkora infrastrukturális fejlesztéseket hajtanak végre a területen az építők.

14