A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
7. szekció: VÍZBIOLÓGIA - dr. Ács Éva, Kiss, K.T., MTA ÖBKI MDÁ, Borics, G., Várbíró, G., Tiszántúli KvVF, Kiss Gábor, Reskóné Nagy Mária, Közép Dunántúli KvVF: Fitobenton vizsgálatok tanulságai a Balaton és vízgyűjtője patakjainak példáján
13. ábra. A bevonat a-klorofill tartalmának és az IBD indexnek a változása a Balatonban nyáron (rövidítések ld. 5. táblázatban). A célkitűzések során megfogalmazott kérdésekre a Balaton esetében a következő válaszok adhatók, ami egyben javaslat is a Balaton jövőben végzendő monitorozására: 1. ) Az előzetes vizsgálatok alapján a Balaton javasolt mintavételi helyei: Keszthelyi-medence É. és D., Szigligeti-medence É. és D., Szemesi-, Siófoki-medence É. és D., vagyis minimálisan 6 mintavételi hely kijelölése szükséges. 2. ) Zöld nád megfelelő alzat a mintavételhez, de csak nyáron és ősszel, mert korábbi vizsgálataink (Ács et al. in press) azt mutatták, hogy tavasszal a bevonat kolonizáló fázisban van, amely hatás jobban befolyásolja az algaösszetételt, mint a vízminőség. Az avas nád tavasszal és nyáron alkalmas alzat lehet a mintavételhez, őszre azonban már erőteljessé válnak az alzat lebomlási folyamatai, ami nagyobb hatással van a rajta kialakult bevonat fajösszetételére, mint a vízminőség. 3. ) Eddigi eredményeink alapján a nyári és őszi minták faj összetételüket tekintve egyértelműen különböztek és az indexek értékeiben is mutatkozott különbség a két évszakban, vagyis mindenképpen javasolt a nyári és őszi gyűjtés is. 4. ) A Balatonban a kovaalgák összetételét a víz foszfor és a szervesanyag tartalma, mint fő driverek határozzák meg, ezért az IBD és TDI - %PTV indexek egyidejű használatát tartjuk a leginkább megfelelőnek a monitorozás során a minősítéshez (a TDI - %PTV index a tó szerves terheléséhez ad használható információt). A jó/közepes vízminőség határának az IBD esetében 13-at lehet tekinteni. Ha a TDI index értéke meghaladja a 60-at és a %PTV meghaladja a 40-et, az a mintavételi hely erőteljes szerves szennyezettségére utal. Bár csak nagyon kevés adat állt rendelkezésünkre, eredményeink azt mutatják, hogy célszerű volna a Balaton esetében is egy olyan minősítési mutató (pl. az a-klorofill tartalom) használata illetve továbbfejlesztése is, amely nem csupán a kovaalgák vizsgálatán alapul. Ezt meg kell előzze számos minta párhuzamos értékelése a kovaalga indexek és ezen minősítő paraméter tekintetében. Összegzés A bentonikus algavizsgálatokkal történő monitorozás végrehajtásához szükség van a minősítésnél jól használható indexek víztípusonkénti megállapítására, pontosítására, az indexek hazai adaptálására (a taxonok autökológiai tulajdonságainak, érzékenységi és 22
