A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)

7. szekció: VÍZBIOLÓGIA - dr. Ács Éva, Kiss, K.T., MTA ÖBKI MDÁ, Borics, G., Várbíró, G., Tiszántúli KvVF, Kiss Gábor, Reskóné Nagy Mária, Közép Dunántúli KvVF: Fitobenton vizsgálatok tanulságai a Balaton és vízgyűjtője patakjainak példáján

8. ábra A minták csoportosulása a SOM elemzés során (rövidítést ld. az 4. táblázatban).

A SOM elemzéssel árnyaltabb képet kaphatunk a mintavételi helyek csoportosulásáról (8. ábra). Jól látszik, hogy két medence a Siófoki (4, 3) és a Keszthelyi (1, 2) markánsan különbözik a fajösszetétel alapján, különösen a nyári minták esetében. A két középső medence közül a Szemesi medence (3) átmeneti képet mutat és ezt a jellegét a nyári és őszi minták esetében is megtartja. A Szigligeti medence déli része a Siófoki medencéhez nagyon hasonló mind az őszi mind a nyári mintavétel során. Az északi rész nyáron a keszthelyi medencéhez, ősszel a Siófoki medencéhez hasonló. Az egyes medencékre jellemző fajokat az

5. táblázat tartalmazza, elhelyezkedésüket a SOM térképen pedig a 9. ábrán mutatjuk be. A keszthelyi medence déli részére - ahova a Zala folyó nagy mennyiségű növényi tápanyagot szállít - eutróf vízminőséget jelző fajok karakterisztikusak (pl. Achnanthidium eutrophilum), míg a tó többi részére a kisebb növényi tápanyagkínálatot jelző fajok a jellemzőek (mint pl. a Fragilaria hungarica).

14