A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - Gere Csaba, FETIKÖVIZIG: A Vásárhelyi tervben foglalt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei víztározók megépítésének következményei
IV. A Tisza- völgyi árapasztó víztározó rendszerének fejlesztési koncepciója IV. 1. A tározásos árapasztó-rendszer kialakítása A síkvidéki tározásnak az árvízvédelmi szerepe a mértékadó árvízszintet meghaladó, illetve a töltésszakadás veszélyét jelző esetben az árhullám tömegének az apasztása. A folyókból annyi vízmennyiséget kell kivezetni és visszatartani, amennyivel meghaladja az árvízi mederben biztonsággal levezethető. Az árvizek levonulása a Tiszán szakaszról-szakaszra számottevően különbözik. Így érdemlegesen árapasztani csak a folyó mentén, megfelelő helyeken kialakított nagyobb számú tározóval lehet. Az árapasztás csak akkor hatékony, ha a kivezetés és az árhullám levonulásának mértéke összhangban van egymással.. A tározók megépítésének legfontosabb feltétele, hogy az árapasztás olyan helyen történjen, ahol a leghatékonyabb az árvízcsökkentés, és a legkedvezőbb a kivezetett vízmennyiség elhelyezése. Fontos szempont az is, hogy a tározók minél közelebb legyenek a folyókhoz, mert így nem kell jelentős környezeti károkat okozó, költséges csatornákat építeni. Árvíztározási lehetőségek kiválasztása Az Alföld területén történő tározás gondolata nem most fogalmazódott meg, már az 1970-es években is felvetődött a gondolat, hogy a Tisza mentén árvíz idején néhány ezer hektáros területeket elárasszanak. Komolyabban a 1996-1998 között időszakban vizsgálták az árvíz levezetésének is tározási lehetőségének a kérdését a Tisza zöld folyosó program keretében. A következő években bekövetkező árvizek hatására hidrológiai vizsgálatokat végeztek a tiszai árvizek kialakulásának és levonulásának elemzésére. A Vásárhelyi tervben foglalt árapasztó- víztározók megépítése tehát nem csupán az elmúlt néhány év árvizeinek az eredménye, hanem a magyar árvízvédelem fejlődésének újabb mérföldköve. 11
