A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)

1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - Gere Csaba, FETIKÖVIZIG: A Vásárhelyi tervben foglalt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei víztározók megépítésének következményei

III. Az eddigi árvízvédelmi munkák továbbfejlesztésének igénye

Az Alföld területének több mint fele ma is árvizek által veszélyeztetett, mintegy 2951 km hosszúságú gát védi az árteret. A töltések állékonysága viszont nem megfelelő, mivel nagy részüket rossz minőségű anyagból építették, így nem bírják el a nagy terhelést. A töltések 60%-a felel csak meg az árvízvédelmi előírásoknak. Nagy árvizek esetén általában a töltések további zsákos magasítására is szükség van.

A jelenlegi előírt szintet meghaladó magasítás óriási költségekkel járna, mivel a töltéseket bizonyos szakaszokon teljesen át kellene építeni, valamint azok erősítését is el kellene végezni, ráadásul az eredménye kétséges. A magasított töltés ráadásul további veszélyeket hordoz magában, hiszen egy minden eddiginél magasabb árvíz esetén bekövetkező töltésszakadás óriási károkat okozhat. Ezzel szemben az árvízi tározók megoldást jelenhetnek a problémára, mivel itt egy esetleges töltésszakadás - melynek valószínűsége elhanyagolható- sokkal kisebb károkat okozna, mint a folyó töltésének szakadása. (Somlyódi László: A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései, 2002)

III. 1. Társadalmi- ökológiai igények

Az árvízvédelem a folyóval való gazdálkodás szerves része. Társadalmi jelentősége attól függ, hogy a folyók milyen szerepet játszanak a térség életében, szerepet játszik-e a gazdaságban. A munkákat a múltban a kor igényeinek megfelelően, az akkori ismeretek tükrében végezték, de a tájkép ilyen mértékű átalakítása már a 19. században éreztette negatív hatásait, mely a 20. század második felére természetvédelmi problémává vált.

A Tisza völgyében elvégzett ármentesítéseknek és folyószabályozásoknak köszönhetően a folyó mentén a hullámtéri terület 25%-a szántó, 35%-a erdő, 18%-a pedig rét lett. A hullámterek viszont olyan különös figyelmet érdemlő életterek, amelyek a természetest megközelítő körülményeket biztosítanak az élővilágnak. Ezért természetvédelmi és ökológiai szempontból igen értékesek. A hullámtéri élővilág olyan sajátos és megközelítőleg egységes biorendszert alkot, melynek védettség iránti igénye nemcsak a szakemberek, de a társadalom részéről is egyre erőteljesebben fogalmazódik meg.

9