A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)

5. szekció: VÍZGAZDÁLKODÁS - KÖRNYEZETVÉDELEM - Bohm András, OKTVF: A Ramsari Egyezmény végrehajtása Magyarországon különös tekintettel a bölcs hasznosítás alkalmazására. A vizes élohelyek védelméről szóló egyezmény végrehajtása Magyarországon

A RAMSARI EGYEZMÉNY VÉGREHAJTÁSA MAGYARORSZÁGON KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A BÖLCS HASZNOSÍTÁS ALKALMAZÁSÁRA

BŐHM ANDRÁS

Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség

1. A Ramsari Egyezmény

A természetvédelmi államközi megállapodások sorában az egyik legdinamikusabban fejlődő és a legrégebbi egyezmény. A 20. század második felében a vizes élőhelyek átalakításának, pusztulásának fenyegetően gyorsuló üteme kényszerítette ki a nemzetközi összefogást. Ennek eredményeként 1971. február 2-án a vízimadarak pusztulásáért aggódó 18 ország képviselői a Kaszpi-tenger partján fekvő iráni Ramsar városában aláírták az Egyezményt. Több mint három évtizedes működése alatt fokozatosan szélesítette ki tevékenységét és az aláíráskor megfogalmazott célhoz képest (vízimadár-élőhelyek védelme) jelenleg sokkal szélesebb értelemben védi a vízi ökoszisztémákat.

Az egyezménynek jelenleg 154 aláíró ország a részese. Számos nemzetközi társadalmi és szakmai szervezettel (UNESCO, BCIS, CBD, CITES, BirdLife International, CIESIN, IUCN, Wetlands International, ECNC, WWF stb.) működik együtt, s ez a körülmény, továbbá a más egyezményekkel kiépített szoros kapcsolatrendszer jogosítja fel arra, hogy a különösen értékes vizes élőhelyek, valamint a vízi ökoszisztémák megőrzése érdekében globális szinten lépjen fel (Ramsar Convention Bureau 1997).

1. ábra. A Ramsari Egyezmény helye a biológiai sokféleség védelmében, együttműködése más nemzetközi természetvédelmi egyezményekkel

A csatlakozó országok eredetileg a rohamosan csökkenő vízimadár állományoknak kívántak védelmet biztosítani. A tapasztalatok azonban rávilágítottak arra, hogy önmagában az állat- és növényfajok oltalma nem lehetséges, de még az élőhelyek védelme sem elegendő: magát az ökológiai rendszert kell megőrizni, amely képes az ott előforduló fajok és életközösségek létfeltételeinek biztosítására. Valójában ez a természetvédelemben végbement ezredfordulós szemlélet (paradigma) váltás egyik alappillére, az ún. holisztikus-elv előtérbe kerülése és alkalmazása.

1