A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
4. szekció: CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS - Bálint Emese, Sapientia Egyetem, Fazekas Bence, Szentgyörgyi Eszter, Kárpáti Árpád, Pannon Egyetem, Kneifel Ferenc, Virányi István, Gyulai Közüzemi Kft.: Két iszapkörös szennyvíztisztító kiépítése és üzemeltetési tapasztalatai Gyulán
A 4 és 5. ábrákon jól látható, hogy télen a tavakban a szerves anyag termelés leáll, illetőleg a heterotrofok szaporodása is hasonlóan befékez a kis vízhőmérsékletnél. A 4 és 5. ábrákon az is jól látható, hogy a tavakban a víz lehűlése a 2. ábrán látható, 2. eleveniszapos medencét elhagyó vízéhez képest milyen jelentős. Ezért nem működik a tavakban télen a denitrifikáció, illetőleg csökken a tórendszer elfolyó vízének a felkevert és szűrt mintáiból mért KOI értéke. Érdekes megfigyelni, hogy a szerves anyag mintegy fele van oldott és fele lebegő formában, állapotban az elfolyó vízben. Az algatevékenység elvileg lebegőanyagot termel, de a keletkező biomassza heterotrof tovább feldolgozása abból oldott és lebegő maradékot egyaránt előállít. Emellett a tavak fenékiszapjában bizonyára az anaerob folyamatok is a hőmérséklet alakulásának megfelelő sebességgel működnek, ami szintén hozzájárul a heterotrof denitrifikáció tápanyagellátásához. Más kérdés, hogy nyáron, amikor a nitrát gyakorlatilag elfogy a tavak vízéből (döntően az oxigéntől elzártabb vízterekben, iszappelyhekben, illetőleg az éjszakai időszakokban) a keletkező algatömeg tovább feldolgozása a heterotrof szervezetek oxikus tevékenysége révén is folyik a tavakban. Ezek eredménye összességében a tavak elfolyó vize KOI-jének és lebegő anyag tartalmának a nagymértékű növekedése az eleveniszapos biológiai tisztító utóülepített elfolyó vízéhez képest. Elvi kérdés, hogy a tisztítótól az adatok ismeretében a téli denitrifikáció esetleges megkövetelése mennyiben lehet jogszerű. Ha erre mégis sor kerülne, annak a biztosítására mindenképpen a téli időszakban a biológiai tisztító második lépcsőjében, segédtápanyag adagolásával történő részleges nitrát redukció lenne a legolcsóbb megoldás. Következtetések A gyulai szennyvíztisztító napjainkban jelentősen alulterhelt. Ennek megfelelően a szerves anyag eltávolítás és a nitrifikáció mintaszerű. A keletkező iszap a hagyományos rendszerekre jellemző mértékű foszforfelvétele is 1 mg/l alatti elfolyó víz koncentrációkat eredményez. A második iszapkör 9 fok körüli hőmérsékleten is teljes nitrifikációt biztosít, ugyanakkor abban denitrifikáció folyamatosan nem alakul ki. Ezt az utótisztító tavak a nyári időszakban megoldják a napfény hatására történő szerves anyag termelésük révén, télen azonban az algatermelés hiánya és a heterotróf tevékenység hasonló befékezése miatt a denitrifikáció a tavakon sem jön létre. Ha a hatóság valaha is a nagyobb mértékű nitrogéneltávolítást erőltetné a téli hónapokban (az évi átlagban messze kielégítő elfolyó víz minőség ellenére) annak a biztosítására mindenképpen a biológiai tisztító második lépcsőjében, segédtápanyag adagolásával történő részleges nitrát redukció lenne a legolcsóbb megoldás. IRODALOM Eckenfelder, W. W. - Argaman, Y. (1991) Principles of biological and physical nitrogen removal. In Sedlak, R. Ed.: Phosphorus and nitrogen removal from municipal wastewater - Principles and practice. Lewis Publisher, p. 3-42. Thury, P. - Fodor, M. - Kárpáti, Á. (2006a) Unique N-removal in the wastewater treatment. Environmental Engineering and Management Journal, V. 5. No. 3. 359-366. Thury, P. -Pulai, J. - Rédey, Á. - Szentgyörgyi, L. - Molnár, F. - Oláh, J. - Palkó. Gy. - Kárpáti, Á. - (2006b) Fajlagos iszaphozam alakulása nagyterhelésű kétlépcsős eleveniszapos rendszerekben. Országos Környezetvédelmi Konferencia és Szakkiállítás, Siófok 2006 szept. 19-21. Kiadványkötet, 294-302. Kárpáti, Á. - Kiss, J. - Balaskó, L. (2000) Nitrogéneltávolítás növelése kis KOI/TKN arányú szennyvíz tisztításánál. MHT XIII. Vándorgyűlése, 2000. július 5-6. Veszprém, 204-216.
