A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)

3. szekció: VÍZBESZERZÉS - dr. Lénárt László, Miskolci Egyetem, Hidrogeológiai-Mérnökgeológiai Tsz: A 2006 júniusában történt miskolci karsztárvíz hidrogeológiai okai

szennyvízmennyiség kb. megháromszorozódott.) Viszont itt is ki kell hangsúlyozni, hogy ez a bakteriális szennyezés valószínűleg nem következik be, ha nincs ekkora karsztvízszint, ill. ilyen dinamikus karsztvízszint emelkedés.

A 6. ábrán a 15 évi vizsgálat két legjelentősebb évének görbéjét (2000, ill. 2006), valamint a 15 év átlagos értékeit, végül az összes mérésből számított értéket ábrázoltuk. Jól látható, hogy 2006-ban már áprilisban is csaknem „karsztvízszint-rekord” született. Ezt egy átlagosnál magasabb májusi vízszint követte, majd az erre szuperponálódó május végi - június eleji csapadékcsoport rendkívül jelentős emelkedése.

Ez a természeti eredetű havaria a víztermelés teljes intézményrendszerét figyelembe véve kivédhetetlen volt, de a cél az, hogy a kutatásokkal és az azt követő műszaki megoldásokkal ez ne ismétlődhessen meg.

A megfogalmazott javaslatok alapvetően két csoportba sorolhatók:

• Azonnali intézkedések megtétele (kútszerkezeti problémák megoldása, hatékonyabb vízfertőtlenítés, vízminőségi monitoring rendszer kialakítása, bakteriológia gyorstesztek rendszeres használata, a szennyvízszállító vízvezeték rendszerek felülvizsgálata, a vízszintészlelő rendszer fejlesztése stb.), melyek zömmel megtörténtek.

• A következő években elvégzendő feladatok a vízbázisvédelem, a preventív védekezés folytatása, jelentős mértékű erősítése és a 123/1997. /VII.18./ Korm. sz. előírásainak megfelelő védőterületek kialakítása érdekében (egy részük folyamatban van)

A tiszta karsztvíz tartós biztosításához három úton (esetleg azok kombinációjával) lehet eljutni:

1. szüntessük meg a keletkezési helyén a szennyezést (lakossági szennyezés esetén elvileg ez, ha nehezen is, megoldható, de gyakorlatban ez ma még az emberek tudati szintjét és anyagi lehetőségeit ismerve nem fog menni),

2. akadályozzuk meg a szennyezett víznek a karsztba jutását az időszakos patakmedrekbe elhelyezett zárt csatornákkal úgy, hogy a tiszta víz akadály nélkül bejuthasson a karsztba (drága, és a környezetvédők ellenvetésére is lehet számítani),

3. szükség szerint tisztítsuk meg a forráson kilépő karsztvizet (drága, folyamatosan fenntartott technológiát kell alkalmazni).

Valószínű, hogy az időszakos patakmedrekben a tiszta és a szennyezett víz szétválasztásával, a miskolctapolcai források árvizi hozamainak szükség szerinti tisztításával, ily módon komplex megoldással érhetünk célt a legkisebb befektetéssel, de csak akkor, ha az emberek „vízbázisvédelmi tudati átnevelését” sem hanyagoljuk el.